Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Fehér Zoltán: "Harcsa van a vízbe, gúnár a szélibe" A halászat folklórjának szimbólumai
A foglalkozás presztízsének romlását jelzi a bátyai szólás: Halász, vadász, éhenkórász. A következő Timaffy László által gyűjtött ereszkedő, pentaton dallamú, kisszótagos - vagyis a népzenénk ősi rétegét képező - szigetközi halásznóta ugyanezt fejezi ki, (halászcsúfolónak is mondhatnánk) s benne a két ősfoglalkozást, de egy hozzájuk hasonló újabbat is kiénekelnek: „Halász, vadász, aranyász Üres zsebbe kotorász. Ha szegény is, vígan él Egész nap csak vizet mér. Kimegyek a Dunára, Beülök a ladikba. Áztatom a hálómat, Tán valami ráakad.”31 Az utolsó - a XX. századot megért - keceli garabonciás, Morvái (Szömők) Gyura, a falu legszegényebb embere volt, de „tudománnyal” rendelkezett. Életmódjához szorosan hozzátartozott a halászat. „Kanális partjába vájt lakást, ott halászgatott, főzött magának. ”32 33 CSÓNAK, LADIK AXIX. század végén még használták Bátyán is az egyetlen fatörzsből kivájt bödönhajót, aminek csuny a helyi elnevezése. Volt adatközlőm, aki még látott ilyet és le is rajzolta nekçm^Ezt a nevet őrzi máig a szigetközi Dunacsuny neve is. Egy bátyai idős ember - nyilván az öregek elbeszélései alapján - a XVIII. századbeli vízi világot így mutatta be: Itt, ahol a Hunyadi utca vége van (a Falu - a belterület neve - északi részén), ott vót a csónak kikötő. Csunynak mondták azt a csónakot. Füzfákbul meg különböző nagy fákbul. Kivésték a fát és ilyen törzsekből készült, mint valamikor az indiánok, láttuk, hogy mönnek. Mer a Korsósica, meg erre mind víz. Csak csónakkal lehetett a falut esőzések meg ilyen tavaszi olvadások idején megközelíteni. Ilyen csónakokkal jöttek a faluba. A halottakat a templom körül, ilyen templomocska vót akkor, kis templom vót, és akkörül temették el.33 Az adatközlő utólag tette hozzá, hogy a halottakat is csunyon hozták eltemetni szállásokról a faluba. Sáfrán József 73 éves szállási gazda 1962-ben azt mondta: „Apáméknak vót egy tőgyfacsuny. Ott vót kikötve a szállási háznál az eperfához.”34 Jelencsity Mihály (63 éves 1969-ben) ugyancsak tudott a csunyok régi szerepéről. „Csunnyal gyüttek ki ötetni a teheneket. Körösztölni is csunyon vitték be a faluba a gyerekeket, mer vót, aki kinn lakott [a szálláson - FZ]”.35 A különböző vízi jármüvek mitikus vonatkozásáról már tettem említést, a Jelképtárban pedig erről azt olvashatjuk, hogy „a más létformába való átlépés eszközei”.36 31 KISS Lajos 1952. 18. 32 FEHÉR Zoltán 2004. 21. 33 FEHÉR Zoltán 1998. 34 FEHÉR Zoltán 1974. 123. 80. j. 35 FEHÉR Zoltán 1974. 123. 77. j. 36 HOPPÁL Mihály-JANKOVICS Marcell-NAGY András-SZEMADÁN György 1990. 82. 174
