Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Máté Gábor: Vízkezelés és erdei sertéstartás a szerémségi Báza és Sztudva folyók árterében
MÁTÉ Gábor VÍZKEZELÉS ÉS ERDEI SERTÉSTARTÁS A SZERÉMSÉGI BÁZAKÖZBEN1 BEVEZETŐ A Báza (Bosut) és a Sztudva (Studva) folyók a Száva vízrendszerének részét képezik, a lapályaikon terjeszkedő hatalmas erdők Európa legnagyobb összefüggő síkvidéki erdőségei közé tartoznak. A Duna mellékén csak két ehhez hasonlítható erdőség van: a Kopácsi-rét és a Gemenci-erdő. Úgy a Duna, mint a Száva mellékének képét az ember jelentősen befolyásolta. A legmeghatározóbb beavatkozásokat a vízrendezések és az utóbbi 200 évben bekövetkezett üzemszervezeti és vízgazdálkodási változások okozták, melyek következtében a vízjárás, az ártér haszonvétele, valamint a természetes vegetáció és a művelési ágak térbeli elrendeződése jelentősen megváltozott. A Szerémségben is, akárcsak a mai Magyarország területén főként a nagybirtok, majd az állam szerzett használati jogosítványokat, a területkezelés terén a vadászat és az erdőgazdálkodás érdekei lettek meghatározók a helyi paraszti gazdaságok érdekeivel szemben. A horvátországi Zsupanyától (Zupanja) a szerbiai Maróiig (Morovic) terjedő erdőség több szempontból is különbözik a magyarországi ártéri erdőktől. írásomban ezen különbözőségek okairól, a szerémségi ártér jelenlegi vízkezelési sajátosságairól szeretnék beszámolni, továbbá kiemelten foglalkozom az erdei sertéstartással, ami a Kárpát-medencében egyedülálló módon maradt fent a térségben. 2014 decemberében egy hallgatókból és kutatókból álló csoporttal egyhetes gyűjtőúton vettünk részt a Bázaköz peremén fekvő, Visnjiéevóban és Maróton.1 2 (1. kép) A terepmunkát a MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézete és a vajdasági Tartományi Természetvédelmi Intézet (Pokrajinski zavod za zastitu prirode) munkatársai szervezték.3 1 A szerző a tanulmány készítése idején az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjában részesült (BO/00620/14/1). 2 A tanulmányban szereplő magyar földrajzi nevek (település- és folyónevek) a hivatalos magyar helységneveken (ZENTAI László (szerk.) 2000.; KSH 1910. 470-^177.) és a Hajdú-Moharos - Hevesiféle (2000) természetföldrajzi besoroláson alapulnak. Visnjicevonak nincs magyar megfelelője, a település nevét Grk-ről változtatták meg a XX. században. 3 A kutatócsoport magyarországi tagjai voltak: Demeter László - PTE TTK doktorandusz; Molnár Ábel - SZIE egyetemi hallgató; Varga Anna - MTA ÖK ÖBI tudományos segédmunkatárs, Nagy Zoltán SZIE egyetemi hallgató. A kutatást Kis, Alen (Tartományi Természetvédelmi Intézet, Szerbia), Szabados Klára (TTI) és Varga Anna szervezték, segítségüket ezúton is köszönjük! Külön köszönjük Biljana Panjkovic asszonynak a TTI igazgatójának a támogatást! A tanulmány szakmai lektorálásában Alen KiS, Szabados Klára és Varga Anna nyújtott pótolhatatlan segítséget. 103
