Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Máté Gábor: Vízkezelés és erdei sertéstartás a szerémségi Báza és Sztudva folyók árterében
ERDŐK KITERJEDÉSE, VÍZRAJZ ÉS MORFOLÓGIA A vizsgált terület erdőségei a XIX-XX. századi erdőirtások dacára manapság is óriási kitérjedésüek. A Szerbiához tartozó Báza-erdő (Moroviéko-bosutske sume) 22 ezer ha (21.852). A horvát területeken található Szpacsva-medence (Spacvanski bazen) erdei 43 ezer (42.992) hektár nagyságúak.4 Együttes területük 65 ezer hektárt (64.844) tesz ki.5 Az erdőség túlnyomó része állami tulajdonban van. A Száva szabályozása más magyarországi folyókhoz hasonlóan a XVIII. században indult. A folyó alsó, a tanulmányban vizsgált szakaszát azonban nem szabályozták átfogóan. A katonai térképek tanulsága szerint a kanyarulatokat nem vágták le és a mellékvizeket sem kanalizálták. Ez az egyik fontos adottság, ami megkülönbözteti a Duna és a Tisza magyarországi szakaszaitól, amelyeken teljes körű szabályozást végeztek, a mellékfolyók rendezését is beleértve. A Száva bal oldalának jelentősebb folyói a Báza, a Sztudva, a Szpacsva, melyeket a helyiek „erdei folyóknak” hívnak, mivel kis esésű, kanyargós medrüket többnyire erdők szegélyezik.6 Közülük a legnagyobb a Báza (Bosut) folyó, amely a bródi hegyekben ered, de a síkságra érve a Száva fattyúágaként is funkcionál(t), erre utal a meder morfológiája is. Zsupanya és Stitar között egy - minden bizonnyal ásott - csatorna kötötte össze a Szávával, melynek elvágásával a XIX. század végén drasztikusan csökkent a mederben áramló víz mennyisége. Az ezt követő időszakban a Száva árhullámai a Báza torkolatától hatoltak fel annak árterületére. A XIX. század végén a torkolatnál zsilip épült, így a Báza ártere az év nagy részében lefolyástalan medencévé vált. A térség fő folyóját, a Szávát a szabályozások során véd-töltésekkel választották el az egykori árterétől, 1978-ban pedig a Báza torkolati pontján, Boszútnál (Bosut) modem, pumpákkal ellátott zsilipet építettek a további lecsapolások céljából. Az erdő- és mezőgazdálkodás egyre inkább megérzi a megváltozott vízjárás negatív hatásait. A Báza vízrendszere jelenleg a Száva víztározójaként funkcionál:7 a magas partok és a meder kis esése, a torkolati zsilip segítségével, jelentős vízmennyiség tározását teszi lehetővé. Az erdőség hajdani rendszeres elárasztása a kivételesen csapadékos években előforduló esetenkénti elöntésekre korlátozódott. A Báza vízrendszere feletti Száva-szakaszon, a mai Horvátország területén hat nagy ártéri területet alakítottak vízvisszatartó medencévé és vontak be az árvizek elleni védekezésbe. Ezekhez társulhatna a vizsgált terület is, amely egykoron, más vízparti területekhez hasonlóan elraktározta és lassan engedte vissza a főmederbe a kiáramlott vizet.8 A magyarországi folyók közül a Tiszán tervezik (részben már megvalósult) egy ehhez hasonló, vízkivezetéses elven alapuló árvízvédelmi rendszer kialakítását. Míg a Szávánál az ártér természetközeli állapotú részei tárolják el a nagy vízi víztömegeket, a Tisza mentén épített tározókkal tervezik ugyanezt (például a cigándi, tiszaroffi, hanyi, beregi tározó) megvalósítani, melynek járulékos költségei (építés, fenntartás) 4 ILIJAS, Ivana - JEREMIC, Jasna - K.IS, Alen - PREDIC, Tihomir - RIBARIC, Andreja [2016] 21., 44. 5 A legnagyobb magyarországi ártéri erdőség, a Gemenci-erdő területe 18.000 hektár. 6 A Báza esése Vinkovcitól a torkolatig (Boszút) mindössze 10 méter. 7 A Száva menti víztárolókkal kapcsolatban lásd: FAP 2009. 12. 8 FAP 2009. 10.; GUGIC, Goran 2009. 79-80. 104
