Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

Érdekes, hogy a jó finnek minden háznál jelezték, hogy ez részükről csak kötelezettségből eredő jóvátétel eredménye. A faházak panelekből álltak, amelyeket a csatolt rajzok alapján betontuskókra helyezett gerendakeretre kellett szerelni. A panelekben benne az ajtó, ablak, csak éppen az üveg hi­ányzott. A figyelmeztető jel: minden ajtózár kulcsnyílásának széle egy ütés­sel be volt hajlítva, hogy a kulcs ne tudjon elfordulni benne. Tehát minden zárat ki kellett szerelni, megjavítani, hogy kulccsal zárható legyen. így volt ez minden ajtózárnál, akárhány is volt belőlük a házon. Nagyon tetszetősek voltak ezek a házacskák. Volt köztük kétszobás, több­­szobás, földszintes, emeletes, különféle külső megjelenési formával. A há­zak közepén kihagyva a központi fűtésre szolgáló kemence helye a tetőn kivezethető kémény nyílásával. Építés közben számtalanszor mondták az emberek, hogy bizony jóvátétel gyanánt otthonra is elfogadnának ilyen házacskát. Az orosz szakmunkások a fűrésztelepen vágott gerendákból építettek központi irodaházat a falu részére. Csodálkoztunk, hogy emeletes faházat. Minden kijelölést, fűrészelést, faragást fenn, az illesztések helyén végeztek. Rossz volt nézni, amikor a gerendafalon billegtek a magasban, amint vágták az illesztéseket. Ugyanígy a nyeregtető szelemenfáin is fenn, a tetőgerincnél, a magasban kezdték kijelölni a gerendák találkozási helyét. Mondjuk a mun­kavezetőnek, hogy nem így kell ezt a munkát végezni, miért nem itt a földön csinálják? - Hogy képzelünk el mi ilyet, amikor ezeknek ott fenn kell össze­illeniük - mondják. Előkerítjük a mi - már emlegetett - öreg csatár ácsun­kat, kérve, mutassa meg, hogyan készül egy tető összeszabása a földön. Nagy bámulás, amikor kirak egy keretet a ház mellett, azután hordatja az ő mun­kásaival a gerendákat, jelöli a levágandó vagy kifaragandó részeket. Amikor minden kész, felvonultatja az orosz ácsokat a falakra, a többiekkel pedig hor­datja a kijelölt darabokat, mutatva, hogyan illesszék és erősítsék össze. Állt a tető, méghozzá pontosan, minden a helyén, ott fenn nem kellett semmi fúrás, faragás. - Hitri majszter (furfangos mester) - mondogatták, csóválgatták a fejüket, és nem értették, hogyan sikerülhetett ez a földön kiszabva? Most már újra kezdték hangoztatni, hogy „szkoro damoj”, vagyis hama­rosan mentek haza. Egyszer Gubanov csak úgy odaszólt: - Sándor, tudod, miért vagytok itt? Nézek rá. Majd folytatja: - Nem mi kényszerítettünk benneteket ide, hanem Rákosi adott ide titeket jóvátételi munka végzésé­re.88 - Mennyi időre? - kérdeztem. - Amíg kész lesz a munka, szkoro. Mon­dom neki: Furcsa egy nép vagytok! Nálatok a szicsasz (azonnal, ebben az órában) legalább egy évet jelent, a szkoro (nemsokára) pedig legalább 3 év. 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom