Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

szettebb tákolmányokban, mint mi. A szállásukul szolgáló bunkert ők is maguk készítették, illetve készíttették el, de csak arra törekedtek, hogy tető legyen a fejük felett. Szerencsétlen egy társaság volt. Néha egyikkel­­másikkal szóba tudtunk keveredni. Csak annyit tudtak magukról, hogy internáltak. Egyszerűen elhozta őket az NKVD, hol egyedül, hol csalá­dosán, hol tömegesen, de hogy miért, és mennyi időre, senki sem tudta. Orosz muzsik bárgyúsággal csak tudomásul vették, hogy nem lehetett indoklást kérni. Ez van, és most itt vagyunk! Nem is volt bennük semmi remény. Valóságos rabszolgák voltak. Elkészült az összkomfortos tábor, megkezdődött a beköltözés. A nagy bunkert magyarok foglalták el. A kisebbekbe a németek költöztek, az egyik kicsibe a magyar és német tisztek. A priccsekre mindenki kapott egy fehér vászon szalmazsákot (csak 80 cm széles), és akinek eddig sajátja nem volt, egy pokrócot. Szalma vagy széna sehol. így maradt a fekvőpolc deszkája, és rajta puhítónak az üres szalmazsák. Fejpárna egy deszka vagy a megma­radt hátizsák, kenyérzsák. Ezen lehetett éjjelente álmodozni, hogy milyen jó volt otthon a matrac, csuhéval töltött szalmazsák meg a libatollas párna, a dunyháról nem is beszélve. Itt már összerázódtak az emberek, a brigád tagjai egymás közelében fog­lalták el helyüket. Padló: a döngölt föld. Csak később, amikor a tartós eső­zés miatt sárosán, csatakosan hazatérő emberek által behordott agyagtól már bent is dagasztani lehetett a sarat, akár kint, akkor kezdtek a fűrésztele­pen dolgozók bevonuláskor belopni egy-egy pallót, amivel járhatóvá tették a fekvőhelyek között a főutakat. A kapu melletti őrbódéba világítás kellett. A fűrésztelep gatterét vil­lanymotor működtette, amihez az áramot saját aggregátor szolgáltatta. Innen vezették az áramot a kapubódéba. A hadifogoly leleményes. Ha a kapunál van villany, miért ne lenne a bunkerekben is? Be is vezették legalább a főutak fölé, villanykörtét persze szintén lopni kellett. (Folyton „kiégtek” a kinti munkahelyen az izzók, amiket a raktárból pótolni kel­lett.) A „kiégett” körtéket hozták be a táborba, ahol remekül világítottak, de vigyázni kellett, mert szénszálas izzók voltak. A nagyobb kényelem érdekében tovább folyt a capcarap.57 Sorozato­san lopkodták be a pallókat, deszkákat, amikből asztalokat, padokat, a fekhelyek fölé kis polcot eszkábáltak. A konyha modernizálásához ada­golóablak és asztal, kondérokat tartó zsámolyok készültek. Legalább ad­dig legyenek kényelmesebbek a körülményeink, amíg itt leszünk! Amíg? Meddig? - Szkoro (nemsokára) - mondták az oroszok. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom