Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

Kisvártatva és gondolkozás után azt kérdezte, vállalom-e a társaság átkísérését a következő faluba, mert az igazi elbocsátó dokumentumot csak ott adhatják. Az átvonuláshoz ad egy írást, amivel a parancsnokságon jelentkezni kell. Erre az újság széléről leszakított egy csíkot - egy cigaretta sodrásához sem lett volna elég -, pirossal ráírt valamit, és útnak eresztett bennünket a ház előtt északra vezető úton. Figyelmeztette az embereket, hogy nagyon vigyázzanak rám, mert ha eltűnők az írással, nem számíthatnak szabadulásra.

Nem messze, talán 10 kilométerre, megérkeztünk az állítólagos parancsnokságra, ahol elvették az írást, és az egész társaságot bezárták a falu pékségének műhelyébe. Ott már volt egy hasonló sokaságú tömeg. Nekünk már csak a kemence tetején jutott hely. December lévén jólesett a kemence melege.

Az első vetkőztetés

A kellemes meleg mellett éjszaka jött az első kellemetlen meglepetés. A helyiségben megjelent néhány „világpolgár”, és hatalma tudatában megkezdte a kutatást. Sorra vettek mindenkit, átkutatták a holmiját, zsebeit, és halomba sokasodtak az összezabrált „kincsek”.11 Mindenkinél akadt valami, ami a kutatónak megtetszett. Velem gyorsan végeztek. Levetkőztettek, elvették, illetve egy tetves, koszos ruszki angyalbőrre12 cserélték az én rendfokozatos posztó zubbonyomat és nadrágomat. Persze az órámra is szükségük volt. Mondhatom, reggelre valamilyen keletről szabadult csürhének nézett ki a társaságunk.

Feltűnt az ottani parancsnoknak a zsörtölődés, és a ruszin tolmácslegény útján lehívatott magához. Azt kérdezte, miért méltatlankodnak az emberek. Nézzen rám - mondtam -, mint magyar tisztre, mióta viselünk mi ilyen öltözetet? Az éjjel kirabolták az egész társaságot, elszedtek mindent, ami nekik megtetszett, tőlem is elvették az órámat. Erre szó nélkül elbocsátott. Egy félóra múlva megjelentek a rablók, pokrócban összefogva az elzabrált „kincsekkel”. Visszakaptam a ruhámat és az órámat is. Ismét hívattak, a parancsnok közölte velem, hogy nem illetékes a szabadulólevél kiadására, mert az a parancsnokság már nem itt, hanem Bicskén van.13 Újabb ígéret, ha vállalom a társaság átvezetését az illetékes helyre ... A népséget újra figyelmeztették, hogy vigyázzanak rám, mert én viszem a szükséges írást a parancsnokságra.

Vigyáztak is rám, sőt útközben bujkáló csellengők is csatlakoztak hozzánk. Nálam volt ennek a területnek a katonai térképe. Közöltem a nép-28