Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Mágneses aknák keresése, hatástalanítása a Dunán
A motoros közelében egy ugyancsak farral megfeneklett uszály vesztegelt. A fedélzete is pn/ppal tele hordókkal megrakva.15 A velem szemlét tartó magas rangú elöljárótól kaptam a parancsot, hogy a hordókat dobassam a Dunába, és azokat lefelé úszás közben a kalocsai őrs halássza ki, és vigye a partra. Bátorkodtam megjegyezni, hogy a tele hordóknak nagyobb a fajsúlya. - Kérem, itt nem a fajsúlyról van szó - kaptam a választ -, hanem lefenekelt hordókról, és azoknak úszni kell! Kétkedésem legyőzésére személyesen lökött le egy hordót a fedélzet széléről. Nagy csobbanás, kis ideig várakozás... - Tényleg nem úszik - volt a ténymegállapítás. - Szervezze meg a mentést! - és befejeződött a szemle. Egy hűvös, esős, szeles reggelen jelentést kapok, hogy az éjjel téves dobás volt, az aknák Bátya alatt a Duna-part melletti füzesbe estek.16 Mire odaértem, a német flotta parancsnoksága is megérkezett. Míg a mágneses veszély elhárításáról, az aknák megközelítésének lehetőségéről és körülményeiről folyt a tanácskozás, őrsünk szakaszvezetője - kijátszva a szigorú utasításokat - felfedezte, hogy az aknák patentzárral ellátott, szivar alakú és ejtőernyővel leeresztett tartályok, megrakva fegyverekkel, lőszerrel és katonai ruházattal. A mellékelt írásos utasításokból megállapítottuk, hogy a küldeményt a környéken meghúzódó lengyel partizánoknak szánták.17 A németek természetesen az egész szállítmányt lefoglalták, és teherautókkal Kalocsára szállították. Fajsznál 4 aknát dobtak a hajóállomástól Kalocsa felé haladva a Kovácsfokig. A Kovács-fok kőhányására esett akna a sekély víz miatt még a dobás hajnalán önmagát robbantotta. A keresőmunka utolsó fordulóján késő délután nekem sikerült a hajóállomás közelébe dobott aknát még aznap robbantani. A középső kettő akna közül az alsón néhány nap múlva a Strudel nevű motoros vontató robbant és süllyedt el. A nagy mélység miatt alig látszott ki a hajóból valami. Az évek során a hajóroncs felett és előtt zátony keletkezett. Ebbe az egyre növekvő zátonyba temetődött a harmadik akna. Az időközben történt áthelyezésem és későbbi hadifogságom alatt ez az akna kikerült figyelmem köréből. Szovjet hadifogságomból hazatérve, és járóképességem visszanyerve, egy alkalommal felkerestem a MFTR18 hajóállomás főnökét, megérdeklődve, hogy mi történt a roncsokkal, és mit tud a Fajsznál ledobott - szerintem még meglévő - aknáról. A kapott tájékoztatás szerint a roncsokat végig kiemelték, és az egész vonalon az aknamentesítés befejeződött. Ilyen felvilágosítást kaptam volt segédtisztemtől is, aki szerint az aknaelhárításba a szovjetek a folyamőrségből is igénybe vettek néhány helyi ismerettel rendelkező személyt.19 Éppen emiatt okozott újabb meglepetést a hír, hogy 1951. június 22-én 16
