Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Mágneses aknák keresése, hatástalanítása a Dunán

Fajsznál felrobbant a Dömös nevű személyhajó. A tragédiát és körülménye­it a Bajai Honpolgárban dr. Dániel József írta meg igen hatásos riportban.20 Én itt most a robbanás lehetőségét szeretném megvilágítani. A hajóron­csok eltávolítása tényleg megtörtént, de a roncs előtt keletkezett hatalmas zátony megmaradt, és megmaradt benne a betemetett és alvó akna. Az idők során 1951-ben - a tragédia évében - volt először hosszan tartó és bővizű árvíz. A hömpölygő ár eltakarította a zátonyt, és kiszabadította a lappangó aknát. A magas vízállás lehetővé tette a hajónak, hogy átlóban levágja a kanyart Kalocsa felé mentében. Sajnos ez az út az addig nyuga­lomra kényszerített akna felett vezetett. Ilyen körülmények között szinte elkerülhetetlen volt, vagy törvényszerűen be kellett következnie a gyászos szerencsétlenségnek. Új beosztásomban a Duna felső szakaszán, Dunaföldváron volt a pa­rancsnokságunk,21 amikor a rádióban 1944. október 15-én beolvasták a kiugrási kísérlettel kapcsolatban a Horthy-proklamációt.22 Másnap haj­nalban a Dunaföldvártól Székesfehérvár irányában felsorakozott német gépkocsioszlop parancsnokának segédtisztje felkeresett - mint helyi állo­másparancsnokot -, hogy ne tanúsítsunk ellenállást, és tegyük lehetővé békés elvonulásukat. (Mellesleg a 7 tagú parancsnokság egyébként sem sok ellenállást tanúsíthatott volna.) A következő napon Illey Tamás fő törzskapitány jelentkezett nálam, a ha­jónagyi rangban lévő állomásparancsnoknál, hogy megérkezett zászlóaljá­val.23 A további parancsot rajtam keresztül fogja kapni a fővezérségtől. A főtörzskapitány személyisége, a folyamőrség keretében folytatott szolgálata, kiképzési módszere, szigorúsága, embersége, illetve ezek méltatása külön fejezetet érdemelne. Itt csak annyit, hogy mint vérbeli felesküdött katona, a beosztottjaitól is azt követelte, hogy a parancsot minden körülmények között teljesíteni kell. Néhány nap múlva továbbítottam a folyamőr-parancsnokság parancsát: zászlóaljával azonnal vagonírozzon be, és haladéktalanul induljon Szabad­ka felszabadítására.24 Rakodás közben elmondta, hogy egész fegyverzete puskánként néhány lőszer, és az első világháborúból származó géppuska lőszer nélkül. Megjegyzésemre, hogy ilyen körülmények között ez a beve­tés kész öngyilkosság, felemelt hangon figyelmeztetett: - Hajónagy úr! A kapott parancsot mérlegelés nélkül teljesíteni kell! Még az indulás előtt felhívtam a fővezérséget, előadva az itteni lehetet­len helyzetet. Válasz: - Ki volt, aki ezt a parancsot kiadta, azonnal leállí­tani az elvonulást! 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom