Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

I előadásokat. Esténként az ágyban színdarabokat olvasott fel nekem, és érthetöleg felháborodott, ha közben elaludtam. Egyszer a Hamletet szerettük volna megnézni a Burg Színházban. A főszerepet az akkor már 60 éves Sonnenthal adta,6* Schuster ideálja. Nem volt pénzünk. Azt gondoltuk ki, hogy lakótársam lefekszik, betegnek tetteti magát, és én ezen a címen szedek össze egy kis pénzt baráti körünkben. Nyakát törülközővel bekötöttem, egy lavórt állítottam az ágya előtti székre, és egy hamisított orvosi receptet fektettem az éjjeliszekrényére. A bajról értesített barátok egymás után jöttek, és a színház­jegyhez szükséges összeg egybegyűlt hamarosan. A beteg kiugrott az ágyból, és rövid idő múlva a legmagasabb galériáról gyönyörködtünk Sonnenthal játékában. Az előadás után természetesen éhesek voltunk. Betértünk egy, a lakásunk közelében fekvő kiskocsmába, hogy a nagy esemény után táplálkozzunk, hisz’ tellett a gyógy­szerre gyűjtött pénzből. Egy kissé kínossá vált a helyzet, mikor néhány ott söröző barátunkra bukkantunk, kik szintén adakoztak a medicinára. De azok jó pajtások voltak, örültek a hirtelen gyógyulásnak, és néhány kedélyes hátbavágással megúsz­tak a kalandot. Schuster jól ápolt, hosszú körmöket hordott. Nekem ez sehogy sem tetszett. Egy este valami kis lumpolásban vett részt, és az elfogyasztott italtól jókedvűen tért haza. Hamarosan lefeküdt és elaludt. Pokoli ötletem támadt. Egy kis ollóval sorra lenyírtam alvó barátom körmeit, és az így keletkezett hulladékot szorgosan ösz­­szegyüjtve üres pénzerszényébe raktam. Reggel Schuster rém idegesen vette észre, hogy körömdísze hiányzik. Rám támadt, és magyarázatot kért. Én ártatlan áb­­rázattal csak annyira akartam emlékezni, hogy este becsípve jött haza, mit tu­dom én honnan, milyen társaságból, és hogy ott hogyan tették csúffá... Idegesen mentünk együtt az Akadémiára. Barátom szörnyen törte a fejét, sehogy sem tudta elképzelni, hogy mi történt vele. Délelőtt, a tízperces szünetben berohant hozzám a szobrásziskolába, mivel pénzerszényében megtalálta körmeit, dühösen szidott. Én körömszakadtáig tagadtam. Szegény fiú pár napig nem tudott rajzolni, oly ér­zékenyek voltak az ujjhegyei. Még egy esetünket elmondom. Schuster, lefekvés után szeretett az ágya oldalán dobolni. Ezek a váratlan, néha monoton ritmusok engem idegessé tettek. Kértem, szokjék le a dobolásról, mert ez izgat, nem tudok elaludni. Erre ő azt állította, hogy a dobolás őt megnyugtatja, és azután jól alszik. Törtem a fejem, hogyan szoktatom le Schuster Franzot a dobolásról. Az én ágyam közelében állt egy kis pléhkályha. Mikor lakótársam megkezdte a dobolást, kinyúltam az ágyamból, és kezdtem kör­meimmel a kályhát vakarni. Barátom könyörgött, hogy hagyjam abba a kaparást, de én - bár libabőrös voltam tőle - csak kitartóan folytattam, mondván, hogy ez meg engem nyugtat meg. Végre kölcsönösen lemondva nyugtatószerünkről, megkö­töttük a fegyverszünetet. Schuster révén élénk összeköttetésbe jutottam a festőkkel. Ha az ő tanfolya- 68 68 Sonnenthal, Adolf (1834-1909) osztrák színész. Pályáját Temesvárott kezdte, 1856-ban ke­rült a Burg Színházhoz Bécsbe. Népszerű, kitűnő jellemszínész volt. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom