Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
ma kirándult, ami rendszerint a tanárok vezetése alatt történt, velük tartottam. Sokkal inkább barátkoztam a festőkkel, mint a szobrászokkal. Úgy találtam, hogy a festők intelligensebbek voltak, mint a szobrászok. Tanáraik jól szíveltek, s ha nem mentem velük, kérdezték: „Wo ist unser Bildhauer?”69 70 Volt Schusternek egy fiatal, tehetséges operaénekesnő ismerőse, egy bohém hajlamú lány, aki néha jómódban élt (egy osztrák aktív miniszter volt a barátja), néha pedig (ha barátjával összeveszett) elárverezték ingóságait. Egy alkalommal, mikor árverés előtt állt, sürgősen magához hívatta Schustert, és neki ajándékozta az éléstárában felhalmozott befőtteket. Hazacipeltük az özönvízből kimentett kincseket, és mivel nálunk is baisse uralkodott, egy héten át kizárólag befőttön éltünk. Szép, karcsú fiúk voltunk... Mint már említettem, a második tanfolyamon természet után mintáztunk mellszobrokat, és én voltam Hellmer kedvence. Reggel korán keltem, télen 7 órakor már megjelentem az Akadémián. A bejárat még zárva volt, de iskolaszolgánk ilyenkor söpört, és ezért az épület hátsó frontján a félig alagsorban lévő szobrászati osztályok ablakai nyitva voltak. Az ablakon át másztam be az iskolába, hogy első legyek, és elfoglalhassam a legjobb helyet, közvetlen a modell előtt. Kollégáim sohasem tudtak megelőzni. Az elv az volt: Wer früher kommt, malt zuerst’.TMNéhányan lázongtak amiatt, hogy a legjobb helyet állandóan lefoglalom, de nem tettek ellenem semmit, mert én jöttem a legkorábban, télen még sötétben, nyeltem a söprés felverte port, azonkívül én voltam a legjobb növendék és a kedvenc. Volt egy Salzmann Géza nevű, magyar származású hitsorsos kollégám. Egyszer délben az Akadémián, mikor a modell már leszállt pódiumáról, és mi is távozni készültünk, tehát nedves rongyokkal betakargattuk munkáinkat, vendég érkezett, ki Salzmann kollégánkat kereste, és mivel az még nem nedvesítette meg a munkáját, leült, hogy megvárja. Mellette rajzottak, tolongtak a kollégák, akik a vízvezetékhez akartak jutni. Közben hozzám jött Salzmann, és vendégéhez húzott, és bemutatott neki. A Girardi-kalapos, vörös szakállú úr dr. Arthur Schnitzler volt.71 Mint később megtudtam író. Salzmann bátyjával,72 ki szintén írónak készült, már régebben megbarátkoztam, és így érintkezésbe jutottam a fiatal írók társaságával, a Grabenen találkoztunk egy kávéházban. Schnitzler, Salten, 69 Wo ist unser Bildhauer?: Hol van a mi szobrászunk? 70 Wer früher kommt, malt zuerst: Aki korábban jön, korábban működik, tevékenykedik (itt dolgozik, fest). 71 Schnitzler, Arthur (1862-1931) író, drámaíró. Atyai ágon Nagykanizsáról Bécsbe települt zsidó családból származott. Apja híres gégespecialista volt, professzor a bécsi egyetemen. Arthur fia is a bécsi orvoskaron szerzett diplomát. Egy ideig Bécsben praktizált, később azonban színpadi sikerei lehetővé tették számára, hogy csak irodalmi munkásságának éljen. 72 Salten, Félix (családi nevén Siegmund Salzmann) Budapesten született (1869-1945) osztrák író, színigazgató, újságíró. Állattörténeteivel, különösen az egy őzike történetét elmesélő Bambival nálunk is sokat olvasott író. 58
