Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Megmondottam neki, hogy van Pesten egy asszony unokanővérem, annál fogok megszállni, és ott biztos ellakhatom addig, míg megfelelő munkát és keresetet nem találok.- Hát nézze! - mondotta nekem. Fogadjon el tőlem 50 forint kölcsönt. Majd megadja, ha lesz pénze. És akkor legalább az első hetekben nem lesznek gondjai.- De tanár úr! Hogy fogadhatnám el, hiszen máris annyira lekötelezett, három napig úgy éltem itt, mint az ön vendége, oly környezetben, mint még soha életemben, hogyan fogadhatnék el még pénzt is Öntől? Ő rám nézett barátságos, meleg tekintetével, és ezt mondta:- Én is szegény gyerek voltam. Tudom, hogy az mit jelent, tőlem elfogadhatja a pénzt. Nem tudtam mit felelni, elvettem a felém nyújtott bankjegyeket, és csak annyit mondtam:- Nagyon köszönöm professzor úr. Sosem fogom elfeledni a jóságát, és az első keresetemből vissza fogom fizetni.- No, akkor minden rendben van - felelte. - Gyerünk lefeküdni! Másnap reggel még az állomáshoz is kikísért, úgy váltam el tőle. így kezdődött Marczali Henrikkel való ismeretségem, mely az évek folyamán egyre mélyebb barátsággá fejlődött, és amelynek csak öreg barátom halála vetett véget. Természetesen ezúttal is személyvonaton utaztam, és Laibachon [Ljubljana], Nagykanizsán keresztül másnap este érkeztem Budapestre. Most is Grosz Etel unokanővéremhez mentem, aki szívesen fogadott, és kikérdezett bécsi éveimről és további terveimről. Beszélgetésünk alatt nagyon elálmosodtam, és hamarosan aludni tértem, másnap korán reggel már elmentem hazulról, mert nem akartam unokanővéremnek terhére lenni, aki maga is szegény asszony volt. Ezért egy kávécsarnokba mentem, ott megittam egy nagy csésze kávét, megettem hozzá két zsömlyét, majd nekivágtam, hogy Budapestet újból felfedezzem. A magyar főváros, amióta utoljára láttam, nagyot fejlődött. Mindenfelé új házsorok emelkedtek, az Andrássy út már egész hosszában ki volt épülve, és az egész városon a fejlődés, a prosperitás jelei mutatkoztak. Eszembe jutottak Marczali professzor keserű és pesszimista megállapításai, és remélni kezeltem, hogy talán túl sötéten ítélte meg hazánk helyzetét, és minden jóra fog fordulni. 9 óra tájban, mikor úgy véltem, hogy már lehet látogatásokat tenni, becsöngettem Zala György epreskerti műtermébe.126 Zala 38-40 év körüli ember volt, elég hűvösen fogadott, csak akkor enyhült meg kissé, mikor átadtam neki Hellmer ajánló levelét.- Ön Hellmernél tanult, hogy van az öregúr? Néhány szóval beszámoltam neki, amit ő érdeklődéssel hallgatott, majd terveim felől érdeklődött. Én azt fe-126 Epreskert: Budapest VI. kerülete (Terézváros). Itt működött 1882-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola művészképző mesteriskolája. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő, Szobrász és Látványtervező Tanszéke és műhelyek a hallgatók számára. Nevét arról az elvadult eperfás területről kapta, amit Stróbl Alajos hozatott rendbe. 92
