Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

már mondottam, nem voltam a közös művel, főleg Vörösmarty alakjával meg­elégedve. Egy éles szemű karikaturista, ha jól emlékszem a Borsszem Jankó225 nevű vicclap munkatársa, észre is vette, hogy Vörösmarty kissé félszegen ül a Szózatot éneklő tömeg fölé helyezett piedesztálon, és le is rajzolta így a Borsszem Jankó címlapján szembe állítva Arany János múzeumkerti szobrával, melyen a nagy költő valóban szintén kissé előre görnyedve néz maga elé, s a kép alá a következő szöveg jött. Arany János szobra átszól költő-, illetve szobortársához: - Kedves Miskám, hát a Te hasadat is elrontotta a modern magyar szobrászművészet? A viccen az egész ország nevetett, én is... bár kissé keserű szájízzel. Hej, ha ezt a szobrot egyedül csinálhattam volna meg! Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szobornak vannak jó oldalai is. Véleményem szerint a Szózatot éneklő tömegnek a megoldása jó, az alakok elhelyezésének ritmusa megfelel az ünnepélyes hangulatnak, s az egyes alakok kivitelében is sok a finomság, és az egész emlékmű összbenyomása végeredmény­ben megnyerő. A kritikusok egy része kifogásolta, hogy mi nem Vörösmartyt mint költőt, ha­nem mint a Szózat szerzőjét örökítettük meg. Én ezt nem tartom hibának. Szerin­tem Vörösmarty a Szózattal férkőzött leginkább a magyarság szívébe, hisz a Szó­zat a magyar népnek valóban nemzeti imádsága lett, és sokkal jobban fenntartotta a Vörösmarty-emlékezést minden más művénél. No, meg úgy véltük, hogy a költő neve helyett a szoborra vésett sorok: „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar” - mit sem vesztettek aktualitásukból, és ma, mikor e so­rokat írom, talán aktuálisabbak, mint előzőleg bármikor voltak. Ez a tény, azt hiszem, eléggé igazolja elgondolásunk helyességét. A szoborleleplezés után „legfelsőbb elismerésként” én is, Kallós is Márkus Gé­zával együtt megkaptuk a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Én mindig lenéztem a különböző kitüntetéseket, s azokat nevetségesnek, hiú, felnőttes, gyerekes já­tékszernek tekintettem. De mint tartalékos tiszt Őfelsége kitüntetését nem utasít­hattam vissza, pedig röviddel ezelőtt az egyik velencei kiállítás alkalmával kapott kitüntetést, mellyel a Cavaliere, lovag cím járt, nem fogadtam el. Miután azonban a Ferenc József-rendet el kellett fogadnom, s így ebbeli szü­zességem elvesztettem, átvettem most már az olasz kitüntetést is.226 225 A Borsszem Jankó kormánypárti vicclapot (1868-1938) Ágai Adolf indította. Színvonalas, igen népszerű lap volt. 226 Az Olasz Korona-rend (Gran Maestro deli’ Ordine della Corona d' Italia) lovagkeresztje ki­tüntetés díszes oklevele a Türr István Múzeum gyűjteményében van (ltsz.: 58.401.9.12). Ehhez kap­csolódik a kereskedelemügyi miniszter, Kossuth Ferenc levele. „Tekintetes Teles Ede úrnak, szob­rász-művész. Budapest. Az olasz király Ő Felsége a Milanóban tartott kiállítás alkalmából Önnek az olasz koronarend lovagkeresztjét legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A rendjelet és az értesítést idezárva azzal küldöm meg, hogy a vonatkozó rendi okmányt pótlólag veendi. Budapest, 1908. évi augusztus hó 18-án. Kossuth”. (Türr István Múzeum, ltsz.: 58.401.9.13.1.) - Teles Ede a ki-145 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom