Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

tudok megfelelő megélhetést biztosítani. Anna szülei nem voltak éppen szegények, de én sértőnek találtam volna még a gondolatát is annak, hogy tőlük valami anyagi támogatást elfogadjak. Az én feleségemet magamnak kell eltartanom, mégpedig úgy, hogy ne érezze soha semminek a hiányát.

Ez az elhatározásom szilárd volt, de azért néhány hónap ismeretség után a vallomás mégis kikívánkozott belőlem mégpedig - kissé groteszk formában.

Annuséknál voltam egy délután, és ő - mint házikisasszony - ozsonnával kínált, és megkérdezte, hogy szeretem-e a tejszínhabos feketét?

Én erősen a szemébe néztem, és úgy adtam választ: - Szeretem Anna kisasszony.

Ő a feje búbjáig elpirult, amiből én boldogan értettem meg, hogy én sem vagyok közömbös számára.

Tudom, jól tudom, hogy ez így leírva kissé nevetségesen hangzik, de én akkor még alig voltam több 25 évesnél, és csak aki ebben a korban szerelme tárgyainak még nem mondott nagyobb butaságot, az dobja rám az első követ.

E kis jelenet után aztán többször komolyan is beszéltünk egymással. Abban egyet értettünk, hogy választásunk egy életre szól, és elhatározásunk nem másítható meg. A házasságkötésünk időpontja tekintetében Annus elfogadta az én szempontjaimat, és rám bízta az időpont meghatározását. Szülei is szívesen látták megállapodásunkat, és tudomásomra hozták, hogy megbíznak bennem. A kérdésnek ez a része tehát el volt intézve, és én hozzáláttam, hogy minél előbb megteremtsem házasságom anyagi bázisát.

Erre az időre esett Zalával való föntebb vázolt összeszólalkozásom, és én abban a sors útmutatását látva, másnap már nem mentem be Zala műtermébe, s otthagytam a már befejezett III. Károly- és a félig kész Szent László-szobromat is. Zala néhány nap múlva üzent értem, hogy miért nem jövök be a műterembe, mi van velem, én azonban kitartottam elhatározásom mellett, levélben közöltem vele, hogy úgy döntöttem, hogy saját műtermet bérelek, megköszöntem, hogy eddig foglalkoztatott, de a jövőben a magam lábán akarok állni.

Mikor pár hét múlva véletlenül találkoztam Zalával a Vampeticsnél, igyekezett még egyszer rábeszélni, hogy jöjjek vissza hozzá, mondotta, hogy minden ember lehet néha ideges, egy ily gyerekes összeszólalkozás miatt nem kell a barátságot felmondani, de én hajthatatlan maradtam.

Időközben már kerestem és találtam egy kis műtermet az Epreskert, mostani nevén Munkácsy utcában, bankbetétemből beszereztem a legszükségesebb berendezési felszerelést, agyagot vettem, és megkezdtem önálló szobrászi működésemet.

Előzőleg sokat beszéltünk és tervezgettünk erről Annával.

Hogyan önállósítja magát egy szobrászművész? Kitegyem én is a névtáblámat műtermem ajtajára, s mint egy kezdő orvos vagy ügyvéd várja az első betegét, illetve az első kliensét, várjam, míg valaki szobrot akar rendelni? De betegek mindig vannak, pereskedő emberek is, de kinek van szüksége szoborra, és az miért pont hozzám jönne?

Lesz, ahogy lesz - gondoltam -, nem hátrálok meg, és az nap, mikor műtermem

106