Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
kis berendezése elkészült, és én tétován álltam a kis műterem közepén, megszólalt a bejárati ajtó csengője. Én csodálkozva mentem ajtót nyitni, és egy ismeretlen urat találtam az ajtó előtt, aki utánam kérdezősködött, és mikor betessékeltem a műterembe, bemutatkozott: dr. Tausz Bélának hívták, mely név szintén semmit sem jelentett számomra. Kiderült, hogy egy mellszobrot kíván rendelni nálam. Nem tudtam hová legyek a meglepetéstől, s ezt meg is mondottam neki, hozzátettem, hogy aznap készült el a műtermem berendezése, és megkérdeztem tőle, honnan tudott rólam, és hogy jutott eszébe éppen nálam megrendelni a mellszobrát. Őszinteségemen nagyot nevetett, és bevallotta, hogy szabadkőműves jótevőmtől, dr. R-től volt értesülve, hogy „önállósítottam” magam, és mivel szeretné, ha róla egy jó szobor maradna az utókor számára, és mivel semmi kilátása nincs arra, hogy más valakinek eszébe jutna az ő arcmását megörökíteni, saját maga kíván erről gondoskodni, hát most csak az a kérdés, hogy vállalom-e a munkát? Hogy vállalom-e? - kiáltottam. Ön nem tudja, hogy mily örömet szerez nekem ezzel a megbízással! Bevallom, menyasszonyom van, és én elhatároztam, hogy nem nősülök meg addig, míg nem biztosíthatok számára gondtalan megélhetést. Ezért hagytam ott Zalát, és ezért vettem ki ezt a műtermet, és most mindjárt első nap beállít ön, és megbíz a szobrának elkészítésével. Végtelenül boldoggá tesz, és a menyasszonyom is nagyon fog örülni, ha meghallja tőlem a jó hírt. Nagyon, nagyon köszönöm Önnek.- Hát akkor rendben van! Az anyagiakról meg ráérünk utólag beszélni. Mikor fog hozzá?- Ön oly kedves hozzám! - feleltem. Tegyen meg nekem még egy szívességet, üljön nekem mindjárt most, ha csak fél órára is modellt, hogy azonnal munkához láthassak. Tausz doktor újból elnevette magát, és megnyugtatott, hogyha csak ez a kérésem, azt szívesen teljesíti. Leültettem, és figyelmesen vizsgáltam az arcát. Nagyon érdekes feje volt. Munkához kezdtem, és a munka hevében észre se vettem az idő múlását, csak Tausz dr. szavai térítettek észre.- Tudja mester, hogy már több mint két órája ülök itt, és maga csak fél órát kért tőlem?- Ó, bocsásson meg doktor úr! - feleltem zavartan. Észre se vettem, hogy elrepült az idő, de annyira örültem, hogy dolgozhatok! Tausz dr. felállt, és közelebbről szemügyre vette a munkámat, melyen a fej karaktere már kezdett kialakulni.- Nem is tudtam, hogy ily intelligens kinézésem van - mondta -, félek, hogy csak hízelegni akar. Én elnevettem magam, és azt feleltem, hogy ez most már nem szükséges, megkaptam a megbízást, utólag annyit kérhetek a munkámért, amennyi nekem tetszik, hát minek hízelegjek. Ezután megállapodtunk, hogy két nap múlva újból fog ülni a szobrához, megadta a címét, és eltávozott. 107
