Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
annak nagy része már nem volt az övé, s amikor átadta az aláírt elismervényt, keserű szájízzel mondta: -Jegyezze meg János, egy se igazi úr, aki nyugtát ír alá! Borsodi Latinovich László írnok volt a szabadkai árvaszéken. 0 volt a „lecsúszott” rokon, a famíliának több tagja vezető szerepet vitt a vármegyében is, meg a klérusban is. Dr. Szarajlics Tivadar aljegyzőhöz volt beosztva. Nem a főnökben volt a hiba, hogy többször korholni volt kénytelen. Egy alkalommal nagyon az elevenjére tapinthatott, mert írnoka visszavágott: Hallja! Az én nevemben bor is van, só is van, tinó is van, még ló is van, csupa érték! És mi van a magáéban? Pfuj! Annak is csak az alja! Lovag Martyn Béla Címerében hermelinpalást. Jeléül annak, hogy családja az angol uralkodóházzal rokonságban állt. De már régebben emigráltak. Az édesapja a közös huszároknál őrnagy volt. A főhadnagyságig ő is felvitte. De adósságai miatt quietálni volt kénytelen. Azon a télen 7-en tették le a tiszti kardbojtot ezredében! - Megnősült. A felesége nagyon szép asszony volt, s polgári mértékkel mérve még elég vagyonos is. Martynnak nem volt nehéz ennek is a nyakára hágni. De el kell ismerni, szépen költötte el. Ebben is lehet „művész” valaki. A végén pénztári tiszt lett a városi számvevőségen, számfejtette az alkalmazottak javadalmát, s ő vezette a javadalmasok főkönyvét. Gépies munka, s ő jó gépnek bizonyult. De odakünn „lovag” volt, és huszártiszt maradt végig. Amikor Szabadkából Subotica lett, nem volt hajlandó az esküt letenni. Angol nyelvmester lett, de Suboticán nem volt divatja az angol nyelvnek. Nyomorgott, de panasz a száját halálos ágyán se hagyta el! A gárda meghal, de meg nem adja magát! Két iskolai számtanfüzetbe tintával írt emlékezések, melyeknek Borbíró Ferenc adta az Össze-visszák címet. A leírt történetek közt akadnak olyanok, melyeket leveleiben, visszaemlékezéseiben már elmondott. Közöltük őket ismét, mert más-más szövegkörnyezetben szerepelnek, s a megfogalmazás is különböző. 234
