Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
BAJAI PORTRÉK - TISZTTÁRSAIM Baját, a régebben jelentős magyar várost a helytelen vasúti politika lesodorta a fejlődés útjáról. A kiegyezés után jelentkezett általános fellendülésből számára csak morzsák jutottak. Megérte, hogy róla már csak mint nagybetegről beszéltek: Szép volt a múltja, sivár a jelene, a jövője meg reménytelen! Csodának számított, hogy a város az első világháború után reneszánszát élte. A statisztikai adatok a vidéki városok sorában Baja fejlődését mutatták a legjelentősebbnek. Biztos, hogy a szép eredményben, s e réven a város reputatiojának visszaszerzésében figyelmet érdemlő része volt a katholikus papoknak. AIII. Béla Gimnázium igazgatói Dr. Werner Adolf (1904-1917) Köztük Werner, a későbbi zirci apát, az előhírnök szerepét töltötte be. Lekötelező modora, szívjósága nagyon kedveltté tette. Demokratikus is volt, szívesen érintkezett kisemberekkel. Csak lehajolt hozzájuk, anélkül, hogy emelni akarta volna őket. Alig volt társadalmi megmozdulás, amely nélkülözte volna. Ez tragikumát is jelentette. Maga panaszolta egy alkalommal, hogy nem váltotta be volt professzorának, Beöthynek [Zsolt] reményét, szétforgácsolta erejét, „engedte magát aprópénzre váltani”. De kétségtelen, hogy jóságos egyénisége állandó meleget sugárzott. Amikor egri perjel lett, búcsúztatásakor tűnt ki igazán, hogy Baján milyen osztatlanul s mennyire szerették. Dr. Kürti Menyhért (1917-1924) Utóda Kürti lett, a katholikus iskolák későbbi elnök-főigazgatója. Ennek működési idejére esett a nagy próbatétel, a szerb megszállás [1918-1921], Arisztokratikus természeténél fogva irtózott a piactól, húzódott a tömegtől. De a keveseken keresztül, akiket magával vonzott, hamarosan irányítója lett a társadalomnak. Még a város közgyűlésein is csak ritkán szólott, de amiket mondott, arra mindig felfigyeltek. Pompásan tudott témákat boncolni, s a közönség azt hitte, hogy csak világos kifejezője annak, ami a polgárság lelkében addig csak szunnyadva élt. Főleg az ő érdeme, hogy a társadalom zöme a megszállás alatt gerincesnek bizonyult. 235 ! I
