Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
nyezetet, amelyből vétettek. Kérlek, küldd majd el Csuka Jánosnak (Bpest, V. Honvéd utca 38. IV. e. 4.). A kisebbségi időben a szabadkai magyar párt titkára s újságszerkesztője volt. Őt biztosan érdekelni fogja a szabadkai s a kassai rész. Egyebekben csak azt akartam mondani: szeretlek és becsüllek, asszonykádnak pedig mély tisztelője vagyok. Mindannyiotokat nagy melegséggel köszönt a te öreg, reszketős kezű 1955. V/29. Piros Pünkösd napján. Feri bátyád (Nem tudom, mit mókázik velem ma a görcs, folytonosan kapkodja a kezemet.) 1 Béni: Ferenczy Béni. (Lásd a 34. sz. levelet.) A Szabad Nép szerkesztőségének 1955. március 31-én írt leveléről van szó. (35. sz. levél) 2 Méray Tibor (1924) újságíró, 1946-tól a Szabad Nép munkatársa. A Nagy Imre körüli pártellenzék tagja, 1955-ben állásából elbocsátották, 1957-ben Párizsba emigrált. 3 Tóth Kálmán (Baja, 1831—Bp. 1881) költő, író. A Hölgyfutár felelős szerkesztője, a Bolond Miska élclap alapítója, A Fővárosi Lapok alapítója és szerkesztője. Petőfi Sándor lírája meghatározta költészetét, népszerű volt mint dalköltő, több dala folklorizálódott. - Neki tulajdonítják azt a mondást, melyet Borbíró Ferenc idéz. Más változat szerint: annyira szerette Baját, hogy a tervezett (1880) Országházat egy borsószemen letolta volna Bajára. 4 Plósz Sándor (1846-1925) igazságügyminiszter 1899-1905 között. Baja város országgyűlési képviselője 1895-1901 között. 5 Borbíró Ferenc Walko Lajosra (1880-1954) gondol, aki 1923-tól volt Baja város országgyűlési képviselője. Tagja a Bethlen-kormánynak (1921-1931), kereskedelemügyi, pénzügyi és külügyminiszter. A Károlyi Gyula vezette kormányban külügyminiszter. Ez időben, 1924-1933 között készült a vasúti szárnyvonal és a raktárház a Duna-parton. 37. Borbíró Ferenc - Nagy Andrásnak [Keszthely, 1955. június 5.] Andriskám! Jól tudom, mulasztásban el vagyok marasztalva. De az vesse rám az első követ, aki helyemben különbnek bizonyult volna... Babci január első napjaiban, influenzában megbetegedett. Kiváló, szamaritánus doktorunk mindent megtett, hogy makacs bajától megszabadítsa. Lassan sikerült, de rövidesen visszaesett. Ebben alighanem Babci a ludas. Erőltette a gépkötést, és sokat szaladgált is az itt már megszokott szeles időben. Jó doktorunk minden erőlködése csak leszorította a lázat, de meg nem szüntette. Végre maga is ajánlotta: Fel kell mennie a klinikára. Bár itt az illetékesek tudják, hogy a mellékvesével már régebb idő óta zavarai vannak - hogy az előírásoknak elég legyen téve -, újabb vizsgálatokat rendeltek el. Ezek a vizsgálatok semmit se derítettek fel, de a sok ide-odaküldözgetésben Babci újból meghűlt, s most már tüdőgyulladása van! 39 fokot meghaladó lázakkal április 12. óta lett a Haynal-klinika lakója, s még most is ott van! Jó 2 hétbe került, míg a tüdőgyulladást leküzdötték. Aztán foghattak hozzá keresni az alattomos kis lázak okozóját. Sorra negatívumot mutattak a vizsgálatok. Végre a fogakat vették gyanúba, s a lázokozót ott meg is találták. Alsó fogsorát egészen kiszedték. Régi, bennhagyott foggyökerektől indult el gennyesedés. Hát az 94
