Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
De amíg a múlt számára kevés élénk szín van a palettájukon, ezekkel az élénk színekkel pazar bőkezűséggel bánnak, amikor a jövőt festik. Úgy állítja be mindegyik, hogy ötven év múlva „meglátogatja” a várost, ahol született, és gyermekévei teltek. Mélyreható változással találkoznak már megérkezéskor. Sőt az egyik már az úton kezdi a megelégedett csodálkozást: MÁV fővonalon jön olyan expresszel, amelynek végállomása - Újvidék! A megérkezéskor mindegyik nagy forgalmon keresztül egy parkba lép. Gyönyörű, gondosan ápolt parkba, amely nem is emlékeztet a régi elhanyagoltra. Egyikük a vasúti kertet a „Hősök kertjévé” avatja. A város fejlődésében valamennyi nagy szerepet juttat a fásításnak s a parkozásnak. A Déri-kertben már szökőkút van, és „könnyed rácskerítés övezi.” Az új posta előtt is tér képződött. Ötven év múlva a Mátyás király tér, a Szent István tér, sőt a Pandúr-sziget is (!) gyönyörű virágoskert. Ez a legfőbb dísze a naggyá fejlődött városnak, amelynek utcáit mindenütt emeletes házak szegélyezik. Úgy látszik, Nagy Márton építész szabályzata még akkor is érvényben áll, mert háromemeletes épületnél magasabbal alig találkozunk. Csak a főgimnázium nőtt az egyik szívének melegétől négyemeletesre! Egyikük meg éppen szellemi rokonságban állhat Nagy Mártonnal, mert a Pandúr-szigetre ő is „a főtér közepéből kiinduló ívhídon” (!) jut. Ennek a képzelete a felső kamarásdunai parton egész a zsilipig szép sétánnyal és villákkal telepíti be. De a Pandúr-sziget is tele van villákkal, sporttelepekkel meg zenepavilonnal. Érzi, hogy ezt a nagyarányú fejlődést valamivel meg kell okadatolni. Magyarázatul azt adja, hogy a szigeten (a múlt évi sikertelen fúrás után is!) gyógyforrásokra találtak. Valamennyien helyesen érzik, hogy a város fejlődése a Dunával függ össze. El is rendezik szépen: a Kamarás-Duna folyik. A hajók a város alatt kötnek ki. A szeremlei Duna-ág hajózásra szolgál. „Valóságos világfürdő” Baja, amit egyébként abból is megállapíthatunk, hogy villamos szalad ki a külső Pandúrra is, melynek megállója van „mindegyik” strandfürdőnél. A fűrdőzők kényelmét propellerek is szolgálják. A nagy dunai strandra az „új torkolaton keresztül viszi a Tóth Kálmán luxushajó a vendégeket.” Van, aki a Kamarás- Dunának nemcsak a partját, hanem még a „medrét” is kikövezi. Villamoson el lehet jutni a város minden nevesebb pontjára. A temetőbe is. Az autóforgalom is igen élénk. Sőt rendszeres repülőjárat is van! A repülőállomást, egészen ügyesen, a vasút- és hajóállomás között Kisbudára helyezi. Megnyugtathatjuk a közönséget: nem lesz baj a villamos világítással. Minden pazar fényben úszik. A vezetékek sajnos még nem kábelben; de már mégis betonoszlopokon fognak szaladni, viszont az áramot már a fehér szén, a Duna vize fogja termelni. Érdekes, hogy mennyire észre lehet venni a dolgozatokból a szülői ház nevelő hatását. Az egyik fiú művésznek a gyereke. Ez zenepavilonról, kultúrházról, múzeumról, könyvtárról álmodik, és telerakná szobrokkal a várost. A másik lüktető gyárvárost talál a régi helyén, a Dunán nyüzsgő kikötőforgalmat, ahol lázasan dolgoznak az elevátorok. A Pandúron pedig rádióleadó. Ennek technikus az apja. A legbájosabb elképzelés bizonnyal a diadalív, amelyet az író szerint a város annak emlékére emelt, hogy a Bácskát „visszaszereztük”. Pompás ennek elgondolásában, hogy a jelenlegi vármegyeház - múzeum a nagy idők emlékei számára. 339
