Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
ter,13 a város országgyűlési képviselője volt a listavezető, megválasztottuk a szocialista Babies Józsefet, aki ma kommunista programmal utódom a polgármesteri székben. A bajai külön stílusra jellemző, hogy Babies viszont - ha helyes az értesülésem - rólam a közgyűléseken ismételten mint „nagynevű elődjéről” nyilatkozott.14 Az országban egyedülálló bajai eljárás feltűnt Erdei Ferencnek, a későbbi belügyminiszternek. Meg is említi azt a Futóhomokban. Persze ezt az eredményt igazán csak az tudja értékelni, aki azt az akkori idők szemszögéből értékeli.15 Hogy eljárásunk valóban országos feltűnést keltett, azt bizonyítja Balkányi Kálmánnak a főváros közgyűlésén 1928. évben elmondott beszédének alábbi szó szerinti részlete: „Az a tiszteletteljes kérésem volna tehát, hogy a Polgármester úr tartsa szem előtt azokat az igéket, amelyeket New York polgármestere a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából hirdetett - értem a demokráciának, a liberalizmusnak, a népjogok kiterjesztésének elvét -, én mégis azt gondolom, hogy ránk nézve praktikus talán az volna, hogy jobb kezét a New York-i polgármester felé nyújtva, másik kezével a sokkal közelebb fekvő Baja polgármestere felé nyúlna, azon Baja felé, ahol sikerült az összes városi pártokat kivétel nélkül megnyerni egy közös, okos és odaadó munkának, és ahol sikerült elérni, hogy a faktorok is együtt dolgozzanak...” (Balkányi Kálmán: Arcok, harcok, kudarcok 189. oldal.) Balkányi ma is szerepel. A KISOSZ ügyvezető elnöke, a Nemzeti Bank igazgató tanácsának tagja.16 Hogy ez a példás demokratikus összefogás az én személyes művem, azt mindenki elismeri, aki csak egy kissé is tájékozva van arról, hogy milyen mértékben voltam vezetője akkoriban Baja közéletének. Hogy az mennyire az én lelkemből fakadt, az kitűnik abból is, hogy - bár Miskolcon kormánykiküldött voltam - az önkormányzat vezetőivel pártkülönbség nélkül tartottam kapcsolatokat. De tán jellemző rám az is, hogy 1942-ben két tanulmányom is megjelent az akkor a baloldalhoz számított Újságban. (1942. július 12-én vezércikk Nagy Budapestről, 1942. december 8-án cikk a Magyar Közigazgatásról.) 1943-ban Vázsonyi János felkérésére a Központi Demokrata Körben három előadást tartottam arról, hogy a várt fordulat esetén mik legyenek a közigazgatási reform alapelvei. Felkérésére az alapelveket emlékiratba is foglaltam. Munkámat a Kör azzal honorálta, hogy 1943. december 1-jén dísztagjává választott.17 Vázsonyi lakásán nemegyszer részt vettem értekezleten, amelyen jelen volt többek közt Bajcsy-Zsilinszky is. De a jelen voltak közül élnek és ma is szerepelnek pl. Supka Géza a Világ szerkesztője,18 Bródy Ernő a KISOSZ-nak ügyvezető alelnöke, előbb Miskolcon ellenzéki városatya.19 Vázsonyi János és felesége és édesanyja ma is élnek, ők is igazolhatnak! Az emlékirat megvan. Gondolom ma is haszonnal olvashatnák azok, akik a magyar közigazgatás átszervezésével foglalkoznak. Ezek után érthető, milyen váratlanul és kínosan ért az 1/5. számú bizottságnak még november 14-én kelt, de velem csak január 4-én közölt 517. sorszámú határozata, amelyben tudtomra adja, hogy a 6800/1946. M. E. rendelet 3 § (3) alapján nyugdíjamat személyemtől elvonja. Tudva azt, hogy kell lenni tárgyalási jegyzőkönyvnek, amelyből ki kell tűnni annak, hogy ki, milyen vádat emelt, s a vád mivel van igazolva, s hogy a határozatot a tárgyaló bizottság hogyan alakította ki. Január 7-én bementem a Belügyminisztériumba, hogy megkapjam a szükséges felvilágosításokat. Ritscher József miniszteri osztálytanácsoshoz 31
