Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
utasítottak, aki kérésemre a következőket felelte: Tudhatnám, hogy nem ez az első határozat, amelynek nincs indokolása. Lehet, hogy az 1/5. számú bizottság nem is szerkesztett összefoglaló jegyzőkönyvet. Van bizottság, amely csak puszta határozatokat hoz, és csupán a kikézbesített - minden közelebbi indokolás nélküli - határozatokat foglalja írásba. De ha az én bizottságomnak volna is részletes jegyzőkönyve, azt meg nem mutathatja, mert az hivatalos titok. Megnyugtatásomra csak annyit mondhatott, hogy már készül egy revíziós rendelet. Ennek során bizonnyal módom nyílik panaszom előterjesztésére. Erre a felvilágosításra először a közigazgatási ember mozdult meg bennem. Azt kérdeztem magamban: Vajon az ostrom utáni második év második felében nem lehetett volna mindjárt úgy megszervezni és lefolytatni a felülvizsgálatokat, hogy azokat ne kelljen mindjárt azon melegében revízió alá vétetni? Mennyi munka és izgalom lett volna ezzel megtakarítható, s az eljárás az államkincstárnak is mennyivel kevesebbjébe került volna. Bizonyos, hogy a felülvizsgálatnak — mivel az jogorvoslattal meg nem támadható - nagyon körültekintőnek és jól megalapozottnak kell lenni, különben nincs meggyőző ereje, s nem kelthet megnyugvást a közösség körében sem. Az én szempontomból a leglényegesebb az: Hogyan lehet hivatalos titok az érdekelt előtt az, hogy az életét kettétörő határozatnak mi a megokolása, mi volt ellene a vád, s az mivel van bizonyítva? Milyen közérdek kívánhatja azt meg, hogy még csak a bizottság tagjairól sem kaphatna felvilágosítást. Csak annyit tudhattam meg, hogy azok nem felelős állásban lévő miniszteriális urak. Ezt a titokzatos kezelést a nyilasok honosították meg. Az ilyetén eljárást a rendelet nem írja elő, az tehát ellenkezik a rendeletalkotó akaratával is. De ilyen gyakorlat méltatlan is volna demokratikus közigazgatáshoz. A marasztaló határozat súlyosan éri az érdekeltet, nemcsak anyagi oldalról, de erkölcsi reputációjában is. Az emelt vád lehet elhamarkodott, könnyelmű, kellően meg nem alapozott. A bizonyítékok lehetnek tévesek, esetleg hamisak, talán hamisítottak is. A vádak mögött megbújhatik személyi bosszú, elfogultság, sőt rágalom, esetleg hamis vád is. Ezek számára nem adhat a magyar kormány biztos fedezetet. Mennyiben lehet közérdek az, hogy a vádak ellen a terhelt még csak nem is védekezhetik. Nem lehet álláspont az, hogy „Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél”. Ennek a közmondásnak van folytatása is: „De zörög akkor is, ha kígyó bújik alatta”. Én nem akarok, és nem is tudok a maguk gondjával is túlterhelt hozzátartozóim kegyelemkenyerén élni. 43 évi tényleges szolgálatom alatt magyar közületek vagyonát és jövedelmét rendkívüli módokon, olyan mértékben gyarapítottam, hogyha annak csak kis töredékét kapnám, nem lennének anyagi gondjaim. Minden vagyon nélkül állva, az én magas koromban méltán igényelhetem legalább azt az összezsugorodott nyugdíjat, amelyet nehéz helyzetében az ország fizetni képes, és amelyet a közigazgatásnak minden kiérdemesült átlagos munkása is megkap. Bizalommal kérem Miniszterelnök Urat, hogy az előadottak alapján rendelkezzék ennek a szerencsétlen határozatnak visszavonása, s nyugdíjam továbbfolyósítása iránt. Talán megnyugtatóbb lesz, ha elrendel külön sürgős felülvizsgálatot. Minden elfogulatlan vizsgálatnak készséggel vetem alá magam, de hogy meghallgatásom nélkül pálcát törjenek felettem, engem legalábbis nem kellően ismerő urak, az ellen védekeznem kell, s ehhez igazságszeretetétől kérem hathatós segédkezét. 32
