Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
kor a fegyveres katonák köré csoportosult a többnyire asszonyokból, gyermekekből álló 300-M00 főnyi tömeg a Mátyás király téren, Vörösmarty, Eötvös József, Arany János és Erzsébet királyné utcákon levő üzleteket feltörte, az azokban talált árukat széthordta. Krausz Lipót ékszerész és Lukács Viktor trafikos üzletét pedig fel is gyújtotta. A rombolásnak és pusztításnak, amely a reggeli órákig tartott, körülbelül 30 üzlet esett áldozatául. Két életveszélyes sérülés is történt. Solti Sándor detektívet a tömeg összeszurkálta, és a pusztítás ellen tiltakozó katonát keresztüllőtték. November 3-án dr. Nyiraty János elnöklete alatt megalakult a „Nemzeti Tanács”, amely a beszervezett polgárőrség és a Zomborból intézkedésünkre külön vonattal érkezett gépfegyveres szakasz segítségével a rendet helyreállította. November 4-én a csendőr járásőrmester négy csendőrrel az üzletekből elrabolt áruk összeszedéséhez látott, és még aznap öt kocsira való árut szállíttatott be a városházára. A csendőrjárőmek ezen eljárása miatt a zendülők egy épületből sortüzet adtak le, de sebesülés nem történt. A Nemzeti Tanács közigazgatásunkban nem vett részt - az ő működése a nemzetőrség szervezésére, a rend fenntartására, s fontosabb ügyekben való véleményadásra szorítkozott, és működése csak 1918. november 14-ig tartott, amikor is a Károlyi-féle szégyenteljes fegyverszüneti szerződés folytán szerb megszállás alá kerültünk. A megszálló szerb hatalom közigazgatásunkba nem avatkozott bele, de amikor a délvidéki szerbek Újvidéken a Baranya-Bácska-Bánát vajdaságot kikiáltották, és a megszállott területeknek Jugoszláviához csatolását követelték, a szerb kormány is továbbment, s Vojnics Tunics István szabadkai ügyvédet Baja város főispánjává nevezte ki, aki azután 1918. december hó 14. napján szerb tisztviselőkkel érkezett Bajára, s azt követelte, hogy a magyar tisztviselők a szerb nemzeti tanácsra tegyék le az esküt, mert ellenkező esetben a régi tisztviselőket hivatalaik betöltésétől eltiltja, s fizetéseiket beszüntetik. Egyben kijelentette a szerb főispán, hogy a közigazgatást a magyar törvények és magyar rendeletek értelmében fogják tovább vezetni. Én ezt az eljárást a szerb főispán előtt törvénytelennek, a hágai békeegyezménnyel és a fegyverszüneti szerződéssel is ellenkezőnek minősítettem, mert azok szerint a megszállás csakis katonai lehetett, és Baja város közönsége képviseletében tiltakoztam közigazgatásunk erőszakos átvétele ellen, s a magam részéről kijelentettem, hogy az esküt letenni nem fogom. De mert a közérdek védelmét láttam abban, hogy a régi tisztviselők helyeiken maradjanak, és a végsőkig kitartsanak, Meskó Zoltán volt kormánybiztos úrral egyetértőleg azt a kívánságomat juttattam tisztviselőinkhez, hogy tegyék le aNarodna Upravára, mint magyarországi forradalmi alakulatra a kívánt esküt. A közalkalmazottak dr. Bemhart Sándor kivételével az esküt le is tették. Én mint vezető ember szükségszerűleg félrevonultam. Vojnics Tunics Istvánt rövid pár heti működés után Baja város neveltje, Dolinka Vazul váltotta fel. Neki minden törekvése az volt, hogy a magyar nemzeti érzést kiirtsa, a magyar hazaszeretetet gyűlöletté váltsa, s ezen az úton a bajai háromszöget a „nagy Szerbiának” szállíthassa. Erre a célra hazafiatlan érzésű embereket gyűjtött össze, akikkel azután mint a bajai háromszög közönségének kiküldöttjeivel, köztük a díszmagyar ruhába öltözött Sztaniszavjevics Radivoj szegényházi gondnokkal Párizsba utazott, ahol az összlakosság nevében kérte Jugoszláviához való csatoltatásunkat. Egyesek állítása szerint annektálást kimondó közgyűlési határozatot is vitt magával. 315
