Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim

Mómé, szül. Latinovics Laurának, aki öregségére közeli hozzátartozó nélkül maradt. Tanácsára hallgatva szép vagyonát Baja városra hagyta szociális feladatok szolgálatára. A példa ragadós. Müller József hasonlóképp járt el. 450 holdas (!) birtokát hagyta a városra ugyanazon rendeltetéssel. Róna Dezső szanatóriumát adta át a városnak gyermekkórház céljára [1939], Tudom, hogy a gazdag, gyermektelen dr. Makray László gyógyszerész is komolyan foglalkozott komoly alapítvány létesítésének gondolatával. De azután jött még egy háború, s az megint minden alapítványt eltemetett.

Klenáncz utóda dr. Nyiraty Dezső lett. Pályafutása rövid; ismertetése, méltatása mégis nagyobb helyet igényel. Bajai patrícius családból származott. A Nyiratyak vízimolnárok voltak annak idején, s a vízimolnárság a legjelentősebb, tekintélyt is adó iparága volt a régi Bajának. Az édesapja ügyvéd, s a bajai ’48-as pártnak vezére. Tagadhatatlanul tömegek álltak mögötte. Egyszer megkérdeztem, mi a titka erős befolyásának? „Az, hogy sose politizáltam! ! De szélcsendes időben is együtt voltam a néppel. Szabadidőmben hol itt, hol ott megjelentem valamelyik külvárosi kocsmában, útközben beszóltam az ismerősöknek. Hamarosan népes lett az asztal köröttem. Mindenkit ismertem, mindenki elmondta minden panaszát, bánatát. A legtöbbön nem tudtam segíteni, még tanácsadással sem. De jólesett nekik az is, hogy valaki előtt kiönthetik a szívüket, aki részvéttel hallgatja őket, s velük érez. Választások idején se beszéltem sokat, körülbelül csak annyit: - Tegnap is együtt voltunk, maradjunk együtt ezután is!” Tartózkodó, eléggé különc ember volt, de karakter.

Az összeomlás előtt ’48-as főispánt kaptunk, Csanádból Jakabffyt [Gyula]. Amungók azt szerették volna, ha installációja „nem sikerül”. Én azt az álláspontot foglaltam el: a beiktatás nem politikai, hanem közigazgatási aktus. Többet nem teszek belé, de nem is veszek el belőle. A mungók a közgyűlésekről elmaradtak, amikor azonban látták, hogy a ’48-asok nem esznek meg, elég hamar visszaszállingóztak. Ma is azt hiszem, hogy a ’48-asok nyugodt magatartását Nyiratynak köszönhetem.

A főügyészségben fiára magunk gondoltunk, nem az apa protezsálta. De bár a „Nyiraty-nimbusz” övezte, őt is csak próbaszolgálatra kértem. így jártam el minden esetben. Ma se tudom megmondani, hogy ez igazában hogyan sikerült. A választás a közgyűlés hatáskörében volt, a kinevezés a főispánéban. Választás esetén elég könnyű volt a helyzetem. Valójában nem az előzetes megállapodás miatt, hanem mert a pályázatot nem írtam ki, amíg a próbatétel nem igazolta, hogy a kiszemelt bevált. Azonban a kinevezés meg a behelyettesítés is a főispán jogkörébe tartozott! Úgy látszik, adódott alkalmakkor mindig olyan főispánom, akivel meg tudtam értetni magam. Egy se volt Preszly Elemér! Antalfy [Sándor], Kalocsának nagyon jóravaló polgármestere mesélte: Lejárt a főszámvevői állásra kiírt pályázat. Ketten folyamodtak. Mindkettőt jól ismerte. Kérte a főispánt, az elsőt feltétlenül mellőzze, mert teljesen hasznavehetetlen, de nevezze ki a másikat, aki nagyon erre a posztra való. Alighogy elhagyta a vármegyeházát, érte a hír: a főispán kinevezte az elsőt! „Most mit csináljak? Kicsi közigazgatásban nagyon fontos, hogy minden vezető állást arra való egyén töltsön be!” Antalfynak igaza volt. A Speyer-kölcsön felvételekor Kalocsának már nem Antalfy volt a polgármestere, de főszámvevője alighanem a Preszly által kinevezett.

Nyiraty próbára állítása a szokottnál is hosszabbra sikerült (1,5 év), de ez csak úgy adódott, nem volt benne semmi tendentia. Hamarosan látszott, hogy pompásan beválik. Jól képzettjó irodában fejlődött jogász volt. Tele munkakedvvel, ambitióval. Ő már nem

241

i