Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim

ügyvédje, jogtanácsosa volt a városnak, hanem a jogügyi osztály vezetője: magánpraxist nem űzött. A Városházán is talált magának való munkát eleget. Emellett nagyon kellemes modora kedveltté tette őt a tisztikarban is, a társadalomban is. Nagy Mártonnal [Baja fő­építésze, 1925-1929] együtt szükebb baráti körömhöz tartozott. Bizony fájt, hogy a tbc hamar kiragadta körünkből. Helyébe dr. Bemhart Sándor lépett. Ő is bajai család sarja. Az öregapja asztalosmes­ter volt, az édesapja a Takarékpénztár főkönyvelője, nagybátyja Bécsben tanult, komoly tekintélyű orvos. Ő az összeomlás előtt a számvevőségen dolgozott. Rajtam kívül ő volt az egyetlen tisztviselő, aki az esküt unszolásra sem tette le! Pestre ment, s betársult egy ügyvédi irodába. A felszabadulás után se jött mindjárt haza. Szenvedélyes regattázó volt, vezető szerepe lett a Bajai Evezős Egyletben. Szerelmese a Dunának, amely Baja körül valóban nagyon szép. Kitűnően hegedült, a komolyzenéért rajongott. Az ő buzgólkodá­­sának volt köszönhető a Zeneiskola s a Filharmonikus Társaság, amelynek lelke, egyben első hegedűse volt. Főügyészsége szinte magától adódott. Állásában is komoly értéket jelentett, tudása, készsége, megbízhatósága egyaránt. Ő lett az utódom. Itt bontakozott ki csak igazán. A város szerencséjére, Puskással szemben győzött. Puskás [Dezső] alighanem polgár­mesternek se lett volna öntevékeny. Vezetettségre, irányítottságra született; ez a polgármes­­ter-helyettességben érték, a polgármesterségben már nem! Viszont Bemhart már előbb megmutatta, hogy cselekvő, szervező és irányító erő. Megválasztásában bizonnyal szere­pet játszott az, hogy bajaibb volt ellenfelénél, hogy több érintkezése volt a polgársággal, s hogy az akkori hatalom magáénak hitte. De ha pusztán várospolitikai elgondoláson múlt volna is az eredmény, győztesként Bemhartnak kellett kijönnie; nem azért, mert Puskás nem lett volna érték, hanem azért, mert értékei nem erre az állásra praedestinálták! Nem először írom le a tételt, hogy vezető állás betöltésénél nem lehet szempont az, hogy elő­léptetésre ki következik. (Miskolc - Halmay!) Bemhart polgármestersége rövid volt, nehéz időkben, sok izgalommal, keserűséggel is teljes. Ehhez képest eredményei pompásak. Talán abban a folyton romló, fojtogató levegőben senki se tudta volna szerepét jobban betölteni, működését olyannyira eredmé­nyessé tenni. Sokan úgy tudták, hogy Bemhart csak kiváló hegedűs; sok, az időben elért eredménye azonban azt igazolta, hogy a képviselő-zongorán is kitünően játszott. Mostanában adminisztrátor volt egy útépítő vállalatnál. De - tán szívbajára tekintettel - előlépett: már fizikai dolgozó. Az első, akit a tisztikarból kiemeltem, a tiszti orvos volt. A szabadkőműveseknek nem tetszett, hogy miért kezdem az ő tesvérükkel? Az utódja mindenfelé tetszett: dr. Poller­­man Artúr. Jellemző névvel ajándékozták meg: dr. Gyorssegély! A készsége nem ismert határt, a munkában gyors és fáradhatatlan, s át volt hatva a legtisztább humanizmustól. Az első hatósági orvosunk volt, aki főhivatásának fogadta a közegészségi igazgatást, magán­­gyakorlata nem is volt. A külföld rajongójaként indult, s a nacionalizmust avítt eszmének vélte. De amerikai tanulmány útjáról hazatérve Zrínyivel együtt hirdette: „Egy népnél sem vagyunk alábbvalók.” Főleg a fővárosi lapok színvonalát dicsérte, s öntudatos nacionalista lett. Kiterjedt volt nyelvismerete: német, francia, angol, szerb. A szerb megszállás alatti viselkedése méltán vívott ki mindenütt rokonszenvet. Báró Lers [Vilmos] megválasztatását népszerűsége ko­molyan veszélyeztette. Megoldásul miniszteri tanácsos lett a Népjóléti Minisztériumban. 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom