Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
kiigazításra egyetlen anyakönyvi bejegyzése sem szorult. Pompás kiegészítője volt dr. Klenáncz György t. főügyész. (Baján minden ügyészségi teendőt a főügyész látott el, tehát még az I. fokú közigazgatási hatóságnál adódókat is!) Az ügyész megszokta a bíróságnál bevezetett 15 napos határidőt. Klenáncz eljárása az volt: minden darab elintézési tervét még az nap elkészítette, s aztán 3 napig a fiókjában fektette. Akkor átnézte, javította, és ki is egészítette a közben beszerzett adatokkal. 5 nap múlva megint elővette, s kereste, mi még a szükséges, hogy előterjesztése világos és megtámadhatatlan legyen. Nem emlékezem olyan ügyre, amelyben javaslatát, érvelését valamely hatóság változtatta, módosította volna! Bezárta a sort Odabaschich [Gyula] közgyám. Ha valakire, úgy rá biztosan illett a régi, sokkal szebb elnevezés: árvák atyja! A bajai árvaszéki üléseken majd mindig jelen volt 2 külső ülnök (köztük kereskedők, iparosok, gazdák is). Megvallom, számomra az árvaszéki üléseken való elnöklés sose volt fárasztó, hanem sokszor szívvidító, nemegyszer tanulságos is. A hivatalos meg a társadalmi szervek pompás együttműködése az árvaszéki ügyeknek ideális szinten való ellátását eredményezte! A szabadkai árvaszék működését belülről nem ismertem. Azt hiszem, nem tévedek: Szabadkán nagyon lelkiismeretesen ügyeltek az árvák vagyonára. A vagyontalan árvával talán csak akkor foglalkoztak, ha annak valamely ügye kívülről eléjük került. Baján elsősorban maga az árva, a gondnokolt volt a fontos, s csak aztán az árvavagy on. A vagyonkezelésre se csak abból a szempontból ügyeltek, hogy minden a rideg szabályok pontos betartásával történjék! Az árvaszéknek súlyos vesztesége volt Szabó Sámuel nyugalomba vonulása. Utóda dr. Kocsis Péter lett, a háború idején még I. aljegyző. Lakner [István] főszámvevő nyugdíjazásakor jelentkezett: hiszi, hogy kedvem szerinti főszámvevőnek bizonyul. Javára szolgál, hogy hamarosan maga belátta, a számok országa nem az ő területe. Az árvaszéknél elég jól indult, s alighanem ki is fejlődött volna, ha közben csapások nem érik. Fiát is, lányát is hosszabb betegség után elvesztette, felesége idegbajos lett, ő maga számyaszegett, életunt. Dolgozott, de munkájában nem volt lélek. Az vesse rá az első követ, aki hasonló helyzetben különb lett volna! Odabaschich is megvált állásától, helyébe Wunderlich (Vámos) József jött. A melegszívű, de már koros Odabaschichnál nyilván tevékenyebb, leleményesebb. A Szeretetház kifejlesztésében is komoly érdemei vannak! Vámos papirosforma szerint kvalifikáció nélkül volt, de lelkes, értelmes, teleszívü munkássága révén a legjobb s a legeredményesebb tiszttársaim közé emelkedett! Klenáncztól is hamarosan búcsút kellett vennem. Ennek a csendes, mindig zajtalanul működött tiszttársnak egyik nagy értékű eredményét nem lehet említés nélkül hagynom! A világháború sok mindent devalvált. Többek közt az alapítványokat is, amiket jó szándékú emberek jó tanulók jutalmazására tettünk, egy kicsit a magunk emlékének megörökítésére is. Mindannyian emlékezünk az iskolai évzáró ünnepélyekre: X.Y. alapítványának Z korona kamatát ezért meg ezért, ez és ez a tanuló kapta! Ez a kedves részlet a felszabadulás után [1921] kiesett volna az évzáró ünnepségekből. A kegyes alapítványok elvesztek. Én lehetőleg pótoltam azokat: a város ajándékait jól megnöveltem, de úgy rendelkeztem, hogy azokat ne a város nevén osszák ki, hanem a régi hagyományozókéin! Bajának nincs szüksége arra, hogy nevét emlegessék, de jó, ha a polgárok látják, hogy emlékük nem megy veszendőbe! Ez tetszett Klenáncznak. Ügyvédje volt özv. Perczel 240
