Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
A rangidős tanácsnok Weisz Nándor volt. Az iparosok lakta Józsefváros nagyon tisztelt gyermeke. Végtelen szorgalmú, talpig becsületes tisztviselő. Hivatalában nagy rend volt, érdemi haszna kevés, majdnem nulla. Kegyeletből őt tettem először polgármesterhelyettesnek, a háború végével azonban nyugalomba került. Érdekessége: ha társaságban volt, mindenkire azt a benyomást tette, benne van a társalgás sodrában. Pedig csak élvezte a beszédeket, azokat élénk mimikával, taglejtésekkel kísérte, de a száján egész idő alatt legfeljebb csak tetszést kifejező szavak buggyantak ki. Ezt én is csak akkor vettem észre, amikor rá külön felhívták a figyelmemet. Utóda dr. Reiser Antal lett. Ő is bajai származás, de nem iparos, hanem gazda-értelmiségi sarjadék, rendezett anyagi viszonyokkal. Öntevékenységre csaknem képtelen. De a rábízott, s jól megmagyarázott feladatokat emberül megoldotta. Kedvvel, ambitióval dolgozott, s látszott rajta az öröm, szinte boldogság, ha az eredményt az elvártnál jobban sikerült megoldania, kihoznia. A város fejlődő gazdaságában szükség volt rá, az ő hűségére és becsületességére. Koller Dezső tanácsnok az adóügyosztályt vezette. A városban kedvelték, a kaszinóban is értékelték. A régi szabadkai kollégájánál sokkalta jobb, de régimódi tisztviselő. Velem szemben elég rezervált volt. De erre okot is adtam. Régebben pl. a hullaszállítási engedély kiadását 3 tisztviselő készítette elő. A szemlén megjelent a t. főorvos, a jegyzőkönyvvezető - állítólag -sa tanácsnok. A főorvos érdemi munkát végzett: megállapította, hogy a holttest az előírások szerint lett felkészítve az útra. Erre a jegyzőkönyvvezető a rövid blankettát kitöltötte, a hullaszállítási engedélyt pedig a tanácsnok aláírta és pecséttel ellátta. Elrendeltem, hogy mindezt a jövőben a t. főorvos maga végezze el. Ezzel 2 tisztviselő kiszállási napidíjtó! esett el, de megtakarítás állott elő 2 tisztviselő munkaidejében, s a gyászoló családnak amúgy is tetemes költségeiben. Ilyes rövidítés több is akadt. Régebben a mérnök, az orvos csak „szakközeg” volt. Pl. az építési, a lakhatási engedélyeket a mérnök csak javasolta, de a tanácsüléseken nem ő referálta. Én mindkettőt „előadó”, később a polgármester nevében „eljáró” tisztviselővé emeltem. Ezzel egy ügy kevesebb tisztviselő kezében fordult meg, hamarabb is véglegeződött. Az addig többször csak formális munkát végzőknek pedig több idejük jutott az érdemire. Már tudniillik: aki szerette is inkább az érdemi munkát, amely nehezebb is, felelősségteljesebb is. A felszabadulás után hamarosan Koller is nyugalomba vonult. Utóda dr. Cserta Péter lett, akit a pénzügyigazgatóság fogalmazói karából mint legjobbat vettünk át. Ez utánzása volt a szabadkai példának. Csak az jobban sikerült! Nem Csertában, hanem a feleségében volt inkább a baj. Csertában annyiban, hogy a felségét hibáiban is szerette, s tőle nem tudott elválni. Emiatt állandók voltak pénzügyi nehézségei. Az eladósodott tisztviselő pedig nem élhet testestől-lelkestől a hivatalának, és szükségképp erélytelen. Sajnos mindez csak később lett világossá, amikor Cserta már véglegesítve lett. Vigyáztunk — amennyire csak lehetett —, baj nem is lett belőle, de bizony átvétele nem jelentette azt az előnyt, ami Szabadkán dr. Gulyás Pál nevéhez fűződött. Később, Bácska visszatértekor Zombor polgármestere lett. Nagyon szívesen beszélek a bajai árvaszékről. Ennek munkáját is közvetlenül láttam, mert Baján a polgármester egyúttal árvaszéki elnök is. Ülnöke csak egy volt: Szabó Sámuel (egyben anyakönyvvezető is)! Mindkét feladatát mintaszerűen látta el. Minden munkája olyan volt, mint a lelke: tiszta, nyílt, átlátszó. Intézkedéseiben soha a legkisebb hibát se találtam. Helyesbítésre, 239 ! I
