Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
nagyobb ambitióval lovagoltam, de a lovam gyenge volt és leromlott. Ha még erőtől duzzadó, kedvezőbb adottságokkal rendelkező városokat is meg tudtam előzni, ennek a magyarázata csak az lehet, hogy ott Trianon dacára nem értették meg az idők parancsát! Ha mindannyian éreztük volna, hogy most nagyon nagy a díj, akkor én a helyezettek közé se kerülhettem volna. De tudom, hogy akkor ki lett volna a győztes: mindnyájunk legszebb asszonya, Hungária! Dr. Györgyevits Szredoje Szabadkán hagyomány volt, hogy a tanácsnak egy tagja mindig szerb. Mamusich [Lázár] polgármestersége alatt ezt a szerepet Gyorgyevits töltötte be. Mintaszerűen. Sose akadékoskodott, alig dolgozott, mindig csak képviselt, reprezentált. Tán erre is született. Vagyonkája is volt, legény maradt, szolid úri életet élhetett. Minden évben utazott, nyelveket tudott, fejjel kimagaslott a tanács tagjai közül. Az akkori pártoskodó élettől távol tartotta magát. E réven körötte mindig tiszta, üdítő volt a levegő. Udvarias volt, de mindig rezervált. Megjelenésében csinos, de sose feltűnni akaró. Talán senki se szerette, de mindenki tisztelte. Régebben a város közgyűléseinek színtere a Vigadó nagyterme volt. Egy szünetben a folyosó egyik ablakából nézte, hogy az udvaron a februári napsütésben milyen jóízűen dévajkodnak a színészek a kórista lányokkal. Egyszer csak észrevette, hogy én is beálltam az ablakmélyedésbe, s tán resteilte, hogy láttam, milyen hívságos dolgon legeltette a szemét, távozóban mondta: -Áj-áj, már azt hittem, hogy ez kiment a divatból! Mamusich polgármester a párizsi világkiállításra készült annyira, hogy még a tanácsülésen is francia könyvet bújt. Az előadókra nem figyelt, csak kézjegyével ellátta az iratot, amelyet keze alá tettek. Az előadók örültek is, simán mentek át az ügydarabok. Egyik ülésen - csodák csodája - Gyorgyevitsnek is volt darabja. De nem tartotta méltónak, hogy az ő darabja is olyan kurtán-furcsán menjen keresztül, ünnepélyes hangon kezdte: - Tekintetes Tanács! - A polgármester nem hallotta. Megemelte hát a hangját: - Tekintetes Tanács! - De a polgármester erre se figyelt fel. Gyorgyevits a polgármester karjára téve kezét mondta: - Áj-áj, Polgármester Úr! Nem olyan nagy dolog az a francia! Párizsban minden suszterinas beszél franciául! A polgármester is nevetett. Mamusich nyugalomba vonult, de még nagy volt benne az energia. Hogy ezt valahogy levezesse, megint nyelvet tanult. Ezúttal angolt. Amikor már úgy érezte, hogy vizsgára állhat, ozsonnára hívta angolul tudó barátait. Úgy rendezte el, hogy ozsonna alatt bemutatja angoltudományát, ozsonna végeztével meg a szakértők közük magállapításaikat. Az ozsonna pompás volt, hosszan is tartott; egész idő alatt a házigazda angolul szórakoztatta vendégeit. Bele is izzadt. A végén magukra hagyta őket, hogy zavartalanul hozhassák meg ítéletüket. A bírálók Gyorgyevitset kérték meg, hogy a verdiktet fogalmazza meg, s hirdesse ki. Gyorgyevits nagyon tapintatosan felelt meg tisztének: - Édes Csicsám! Az ozsonnád remek volt, te meg beszélj csak ezután is ... bunyevácul! A felújult első olimpián a szabadkai Sztantics György a távgyaloglásban győzött. Aki csak bement az olvasóterembe, azt a különben kimért Gyorgyevits sugárzó arccal megölelte. Persze mindenki megkérdezte: Ezt minek köszönheti? - Hát nem hallotta, a Gyúró 229 i i
