Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
olimpikon! - No és? - Áj-áj tisztelt barátom, maga elfelejti, hogy a régi görögök, ha városuk fia győzött az olimpián, egymást megölelték, megcsókolták, büszkén mondták, városunknak már nincs szüksége arra, hogy fal védje! (Sztantics származása szerint nem szerb, hanem bunyevác volt.) Ez a szép úri élet tragikus véget ért. Egy unokaöccséért jótállt, s az bizalmával visszaélt. Gyorgyevits vagyonának összeomlása elől a halálba menekült. Piukovits József Gazdag ember volt, lelki javakban is. Szép birtokán modemül gazdálkodott. Első volt, akinek lefejő-tehenészete volt. Városi tejcsamokában konyhakertészetének termékeit is árulták. Szabadkán az időben csak neki volt mezőgazdasági szeszgyára. Arról volt nevezetes, hogy a köszönésben nem volt megelőzhető. De köszönésében csak szívesség volt, sose alázatoskodás. A megyében volt országgyűlési képviselő. Szerepet igazában csak a fővárosban játszott. Az Országos Kaszinó igazgatója volt. Nevezetes amerikai útjára kísérőül Apponyi [Albert] gr. őt és Sacelláryt [György] kérte fel. Bíró [Károly] polgármester unszolására vállalta a Színügyi Bizottság elnökségét. Ö meg Milkót [Izidor] kérte maga mellé. A tagok is válogatott legények voltak! Alatta a színügyi bizottság önálló szervvé nőtt ki. A bizottságban élet lüktetett, s ez kihatott a színház fejlődésére, a színészet emelkedésére is. Hogy milyen nyomásra, azt már nem tudom. A polgármester egy alkalommal befolyásolni akarta a bizottság döntését. Piukovits az ő lebilincselő modorán mit se változtatva, csendben lemondott. Vele tartott Milkó is s a tagok is. Bíró észbe kapott, sietve visszavonult. A Színügyi Bizottság - mintha mi sem történt volna - tovább folytatta értékes munkálkodását. Nekem a stílus nagyon tetszett. Alighanem szerepe volt a magam lemondásaiban. Keszthely, 1955. szeptember Dr. Róna Dezső (1876. január 27. - 1952. december 18.) Az annak idején értem jött 21 városatya közt... ő az utolsó mohikán. Honnan van az, hogy amikor még itt maradt kortársai olyan „minden-mindegy” hangulatban csak tengődnek, halálának hírét mégis megilletődéssel fogadják? A halál okát illetően részemről kétkedéssel is. Nem lehetett az végelgyengülés. Annyi életenergia buzgott benne, hogy abból 100. évére is bőven futotta volna. Alighanem szú rágta a lelkét, már régebb idő óta; maga vágyott szabadulásra. Érdekes város Baja. Szülöttei közül mily sokan érezték szűknek lehetőségeit. Hányán jó messzire mentek, hogy erejük kifejtésére alkalmas teret találjanak. Bárhol jártam a világban, bajaira mindenütt találtam. Pedig a városnak volt felszívó ereje, s akiket körébe vonzott, azok nemcsak megszerették, de kereteit fejleszteni, tágítani is tudták... Gonczlik [Kálmán], Bessenyői [Miklós], Róna... 230
