Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Amikor átmenőben voltam Bajára, kértem, támogasson továbbra is tanácsaival. Mosolyogva felelte: Bármikor jöhetsz, de megjósolom, sose fogsz jönni. Te már a magad útját járod. Igaza lett! A Loyd-estély „ megmutatomja ” Közművelődési tanácsnok koromban a szabadkai Loyd fényes estélyt rendezett (1907 januárjában). A polgármester kívánságára azon a Városházát én képviseltem. Kvalifikációm hozzá az volt, hogy még nőtlen voltam és táncos. A kereskedővilág jelesebbjeinek társaságában beszélgettünk, persze politikai kérdésekről is. Akkoriban kapott a MÁV valami 200 milliót beruházásokra. Abból 2 millió - állítólag valahol elsikkadt. Odajött Lányi bankigazgató, akkor a regőcei kerület képviselője, s hanyagul odavetve mondta: Engem nem érdekel a 2 miiló, hanem csak az, hogy a 198-at jól használták-e fel? Mi haszna származnék abból az országnak, ha mind a 200-at beruházták volna, de nem okosan? Kijött a számon, hogy van harmadik alternatíva is: mind a 200-nak helyes felhasználása! Lányi visszavágott: Ez az elképzelés nem gyakorlati! - Ma is fülembe cseng fölényeskedő hangja. Akkor fogant meg bennem az elhatározás: Majd én megmutatom, hogy gyakorlatban is lehet! Ez a „megmutatom” egész közpályámon végigkísért. Egyik jelenete: a Bajai Posztó- és Takarógyár alapítása idején a várossal élénk tárgyalás folyt. Sikere érdekében a MOKTÁR igazgatója is lent járt. Látva, hogy célozgatásait figyelmen kívül hagyom, kifakadt: - Lehetetlen ország vagyunk! A régi Németországban biztos volt, hogy hozzáférni senkihez sem lehet. Romániában köztudomású, hogy minden tényezőt fontossága szerint meg kell nyerni. Nálunk a legrosszabb: külön kutatás tárgya, kit kell, és kit nem lehet. - A tárgyalások egyébként mindkét félre kedvező eredménnyel véglegeződtek. Közpályám már véget ért, amikor jelét kaptam annak, hogy Metzler akkori tárgyalásaimat lélekben nagyra becsülte. Az útügyek államtitkára kedvelt engem. Ha arra jártam, mindig érdeklődött, hogy vagyunk, mit csinálunk? Egy alkalommal szinte mentegetőzve vallottam be, idei kövezési munkánk nem érdemli meg figyelmét! De, mert nógatott, elmondtam, hogy egy útszakaszt kiskockával burkoltunk. Az alapot - vidéki forgalom számára - túl erősnek találta, a burkolás m2-kénti árát meg kevesellte, hiszen az állam többkilométeres szakaszokon, gyengébb alapozás mellett is drágábban épít! Végül is beadtam a derekam: úgy látszik, cserbenhagyott a memóriám. De hazajövet kiderült, az adatokat helyesen mondottam be. Kérettem a vállalkozót - aki az államnak is, megyéknek is dolgozott -, adna-e magyarázatot? Sub rosa [bizalmasan] megadta: Tudjuk, hogy a bajai árlejtéseken csak a beérkezett ajánlatoknak van szava, mellékajtók nincsenek. Biztosak vagyunk abban, hogy a szerda délig benyújtott kereseti kimutatások szombaton 10 órakor minden utánjárás nélkül kifizetésre kerülnek. Ha a kereseti kimutatás egyik-másik tétele rövidesen nem tisztázható, a város csak a vitás tételt tartja függőben, a többit minden további nélkül fizeti. A vállalkozók előnyös áraiban ezek honorálása rejlik. Főjegyzősködésem elején (1909) lett főispán Purgly Sándor. Akkoriban a politikai égbolt sűrű, sötét felhőkkel volt tele. Talán innen az igyekvés, hogy a beiktatás a szokottnál is fényesebb legyen. Ősi szokás szerint az üdvözlőbeszéd a főjegyző tiszte. Bíró tapintatosan megajánlotta, ha akarom, ő vállalja az üdvözlést. Kértem, maradjunk a szokás-221 i
