Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák

nál. Szégyelltem volna a meghátrálást. Igazoltam volna azokat, akik főjegyzőségemet „koránlották”. Megéreztem, jobb mielőbb átesnem az igazi tűzkeresztségen. Az alkalom elmulasztása tán örökre gyávává tenne. Időmet jól kihasználtam, folyton a beszéden járt az eszem. Mit tagadjam, nagyon elővett az izgalom. A beszéd elején annyira, hogy egyik lábam a székre szorítottam, hogy ne citerázhasson. Az első nagy, parádés szerepem a vára­kozást meghaladón jól sikerült. Minden oldalon tetszett. Nem titkoltam, sőt bátran feltár­tam a hazafiúi aggodalmakat. Mégis örvendve ünnepiünk, mert a főispán kivételes egyé­nisége hittel, bizalommal tölt el. Beléje vetve reményünk horgonyát, nyugodtan várjuk a „borúra derűt”. (Régi igazság: sötét háttérben hatásosabbak az élénk színek!) Schmausz, aki feljött az installációra, a nyílt közgyűlésen csókkal üdvözölt, és szinte könnyezve ölelte tanítványát, az ő nevelését. Purgly is nagyon meg volt elégedve. Megkedvelt. Biztosra veszem, hogy ennek a be­szédnek része lett abban, hogy én végül is Bajára kerültem. Rám a bajaiak figyelmét biz­tosan ő terelte. Ahhoz Purgly kivételes képessége kellett, hogy engem a bajaiak, nehéz feltételeim ellenére is, elfogadjanak, s értem a közgyűlés egyetemét jelentő 21 bizottsági tag Wemer Adolf - a későbbi zirci apát - vezetése alatt átjöjjön s meghívjon. Lemondásaim Mézeshetekről, de még mézeshétről sem beszélhetek. Beiktatásomat követő 3. napon már nagy próbatételre lettem állítva. Feljött hozzám Túry Mátyás, a Takarékpénztár igazgató­­sági tagja, ügyvéd, a Munkapárt elnöke, s a párt nevében kérte: az üres irodatiszti állásra Wunderlich díjnok kerüljön. Azt feleltem, hogy a kívánságot tudomásul veszem, s örülni fogok, ha azt teljesíthetem. Bár kijelentésemet megismételtem, Túry ígérettel nem érte be. - Édes Ferim! Mi megszoktuk, hogy a polgármester a párt kívánságát minden további nél­kül teljesíti. Utaltam elfogadott feltételeimre. - Mi azt hittük, hogy azokat nem kell szi­gorúan venni. Különben Wunderlich irodatisztségét maga a főispán is megígérte! - Ezek szerint mindketten csalódtunk. Ezen segíteni nem tudok másként: Visszamegyek Sza­badkára! Lemondásom mindjárt postára is adtam. Purglynak megint legjobb tudását kellett elővennie, hogy a párt deferálását elérje. Be­látta, hogy én nem engedhetek. Az irodatisztségre igényt tartott Trszkics segédtiszt is, kétannyi szolgálati idővel, mint Wunderlich (14; illetve 7 év). A tanács egyhangú vélemé­nye úgy tartotta helyesnek, irodatisztnek lépjen elő a jóval hosszabb, kifogástalan szol­gálattal bíró Trszkics [Benő], a derék Wunderlich [Józseí] meg egyelőre elégedjék meg a segédtiszti állással. Éreztem, ha nem teszem magamévá a tanács helytálló javaslatát, s a párt kívánságának engedek, alig helyrehozható hibát követnék el. A város közönsége rádöbbenne: csak személyváltozás van, a párt diktál továbbra is. A tisztikar pedig meg­győző bizonyságát kapná annak, hogy előhaladása érdekében ezután is jobb a párt kedvét keresni. Határozott bizonyságát kellett adnom, hogy valóban rendszerváltozást jelentek. De el­ismerem, hogy jószándékú állásfoglalásom ez esetben nem igazolódott. Trszkics a szerb megszállás idején megszédült, átállt a szerbekhez, velük el is távozott. De ezt 1915-ben senki még csak nem is sejtette. 222

Next

/
Oldalképek
Tartalom