Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Borbíró (Vojnics) Ferenc. 1879-1962
BORBÍRÓ (VOJNICS) FERENC 1879-1962 „Honnan jöttünk? Kik vagyunk?” - kérdi Borbíró (Vojnics) Ferenc. A választ maga adja meg leveleiben, levélként írott visszaemlékezéseiben, a családról összegyűjtött anyakönyvi adataiban. Egy délvidéki, bunyevác család életét, folytonosan a közért tenni akaró múltját, megpróbáltatásait, megaláztatását és morális nagyszerűségét gyűjtötte össze ez a könyv. Levelekben, visszaemlékezésekben, hevenyészett Irka-firkák-ban, Össze-viszszák-ban megmutatja, hogy honnan jöttek, azt is, hogy kik voltak, és kik ma is. Csodálatos vallomások. írásaiból, leveleiből, a kor sajtójából válogattunk, hogy megismertessünk valakit, akit elfeledtünk mi, bajaiak, s elfeledett egy ország. Borbíró Ferenc elsősorban Baja kiváló várospolitikusa, polgármestere, de országosan is elismert közigazgatási szakembere. Baján a legtovább volt hivatalában mint polgármester, s nem is akármilyen időkben: 1915-1918, valamint 1920-1937 között. A közbülső idő az, amikor Baja szerb megszállás alatt volt, csak a trianoni szerződést követően egy évvel szabadult fel a megszállás alól. Csak azért nem volt polgármester a közbeeső években, mert nem volt hajlandó esküt tenni az új hatalomra (Narodna Uprava), inkább vállalta az internálást (Valjevó), de a városháza dolgozóit az eskü letételére bíztatta, hiszen a családos munkatársak megélhetése ettől függött. A két világháború között egy határszélre sodródott város polgármestere. Gazdasági válságok között irányította a trianoni Magyarország legkisebb törvényhatóságának, ahogy ő maga mondta: „a törvényhatóságok Benjáminjának” életét. írásaiban, tudományos konferenciákon elhangzott beszédeiben, már a tengeren túl tartott rádió-előadásaiban mindig az önkormányzatok védelmében szólt, s mindig úgy, hogy a pártpolitika nem jelenhet meg a városi közgyűléseken. Mindig Baja volt a példa. Pedig nem Baja, hanem a jóval tekintélyesebb Szabadka szülötte. Munkásságát ismerve elmondhatjuk: Baja 20. századi történetének legmeghatározóbb várospolitikusa, a nagy építő, számos iskola, a kórház bővítője, a bajai közutak új útburkolatának - közte a Szentháromság tér - megvalósítója, a villanyvilágítás létrehozója, a szegényügy empatikus kezelője ... egyben Baja polgára. Csak elfeledtük. De a város keresi múltját. E kötetben először levelezését közöljük, pontosabban azokat, melyeket barátai megőriztek, és sikerült felkutatnunk. A két barát: Nagy András, Baja főépítésze és Gőbel József, a közigazgatás-tudomány jeles képviselője. Nagy Andrással folyamatos a levelezés a Keszthelyre történt kitelepítés és az ország kényszerű elhagyása között. Nagy András és felesége csomagokat küldenek Bajáról a kiszolgáltatott, nehéz körülmények között élő Borbíró családnak. Talán érdekes, talán furcsa is, hogy az élelmiszercsomagokat Borbíró Ferenc sohasem köszönte meg... Csak felesége és Adrienne lánya leveleiből, képeslapjaiból árad a hála. Amikor Borbíró Ferenc elhagyta Magyarországot, a levelezés félbeszakadt. Nem az egymás becsülése és szeretete hiánya miatt... Hiszen Borbíró Ferenc haláláról lánya, Márta értesítette a családot, s gyászmisét is tartottak a „papok templomában”. 17
