Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
VIII. 6-án ültem neki az írásnak. Már 12-ét írunk, s jó ég tudja, hogy irkafirkámmal mikor leszek kész. Kell-e nagyobb bizonyíték arra, mily nagymértékben lett úrrá felettem: a jóra való restség? Mire magához ér levelem, lehet, hogy már egészen más lesz a helyzet. De lám, a nagyvilágban is majd mindennap van meglepetés. Most a Nautilus pompás bujkálásának örülünk. Az élet - főként nyáron - nálunk is mozgalmas. Persze miden Albert körül forog. Csodálatos a munkabírása, s erős a tempó, melyet környezetére is rádiktál. Szerencsére bírja, alighanem azért is, mert okosan él, mindennap beugrik a tengerbe, néha többször is, s ha teheti, horgászik. Komoly nekikészüléssel és igen eredményesen. Az egész házat ellátja, még télire is. Erős a gyanúm, azért szeret horgászni, mert kedvére füstölöghet problémáival is. Nyáron élénk a vendégjárás is, nagyon messziről se restellnek elismert tudósok 1-2 napra hozzá „beugomi”. Állandó a megbeszélés, a disputa, élvezik a hosszú szócsatákat, s eredményül mindegyiknek az esze közben köszörülődik. Télen meg ő járkál. Volt a tavasszal Angliában, Svédországban, s a Sorbonne nagy évfordulóján. Ő volt a díszelőadó! Nem kétséges: ma divatban van. Reméljük, eredményei révén abban is marad sokáig. Mártára is rá-ráesik a reflektorfény. De így közelről bizony az is meglátszik: De nehéz ilyen ember feleségének lenni! Szép, harmonikus élet, de mindig felajzott. Márta állandóan komoly munkát végez a laboratóriumban is. Hozzá ez a zűrös háztartás, a sok reprezentálás, és tetejében társadalmi munka, amelyben „illik” részt venni, nemcsak a parádés részében! Ebben a nagy megyében komoly munka volt a menekültek elrendezése is, példás eredménnyel! Ez az egyetlen, ami nagy fájdalmam... nekem. Akik elestek, azok nem veszteségünk, hanem mérhetetlen gazdagodásunk! A deportáltak, ha megfogyva is, egyszer csak hazatérnek. De ezek itt: végleges veszteség a magyarság számára! Szívvidító, de egyben szívfacsaró is, mily sok közöttük a kivételes érték, a nemzetközi viszonylatban is elismert tekintély! De Magácska a fiatalokra kíváncsi. (Ejnye, ejnye!) Beszélek hát az unokákról. Orsival kezdem. Határozottan szobrásztehetség. Férjhez ment egy lengyel kivándorolt tanár fiához, aki építészmérnök. Rokonszenves, komoly ember. Kb. egy éve önállósította magát mint tervező és tanácsadó. Orsi mellette modem lakásberendező. Arizona állam Phoenix nevű fővárosában telepedtek meg: startjuk sikerült, s bizalommal nézhetik a jövőt. (Az itteni távolságra jellemző adat: Phoenix Bostontól, a mi államunk fővárosától 3700 km-re van!) De ez a távolság itt nem is olyan ijesztő. Hetes bejárónőnket most nővére helyettesíti (erős néger keverék), San Franciscóból jött, 2970 km-nyiről! Persze a saját kocsiján, de micsoda príma kocsin! Gábor unokám 3 éve gépészmérnök, Boston világhírű vállalatánál máris osztályvezető, 4 beosztottal, lényegében önálló kísérletező. A múlt évben elnyerte már a kisdoktori fokozatot! Az idén rendkívüli fizetésemeléssel ismerték el munkájának értékét. Nagyon az apja fia, biztosra veszem lendületes karrierjét! Boston ide kereken 100 km, így a hétvégeken elég gyakran hazajár, persze saját kocsiján, ami itt semmiképp sem rendkívüli. Minden önálló keresőnek természetes tartozéka. Babci fiatalabb -majdnem azt írtam kisebbik - fia (pedig Tamás csak 192 cm magas, Bálint viszont 194,5 cm) már 2 éve szintén gépészmérnök. Minden évfolyamát kitüntetéssel végezte. Vancouverben, a kanadai Csendes-óceán partján, nagyon neves műszaki tanácsadói vállalatnál vállalt állást, de a napokban már itt lesz, mert már szeptember 15-ére Londonban kell jelentkeznie. A kanadai kormány ugyanis 2 évi tanulmányútra Angliába küldte. Egy évig elméletet fog 120