Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
dálkoznunk, hogy a társadalom széles rétegében könnyebb a borulás, s nehezebb, lassúbb a felderülés?! Abban a városban nagyon a feje tetején állt minden, amikor polgárai rászánták magukat: „idegenbe” mennek segítségért! Látva az eredményeket, irányítását mind nagyobb bizalommal fogadták, s letargiából a büszkeségbe váltottak, amikor nyilvánvaló lett, hogy a város szekere nemcsak hogy kiemelődött a kátyúból, de sorra el-elhagy előtte haladókat... El kellett jönni az időnek, amikor a múlt nehézségei feledésbe mentek, s a polgárok kezdték hinni: a kocsi simán halad magától is..., meglazított gyeplőkkel is.3 Első hallásra furcsán hangzik, de ha morfondírozol felette, te is magadévá teszed: minél demokratikusabb valamely szervezet, annál fontosabb, hogy vezetői arisztokraták legyenek, azaz a legjobbak, nemcsak eszüket, de jellemüket is helyezve a mérleg serpenyőjébe! Ennek a tételnek itt nincs kellő visszhangja. Egyébként élek, éldegélek. Kellene összegyűjteni a családi adatokat, azokat rendezni, sőt fel is dolgozni. De nagyon elfogott a jóra való restség. Bizton tudod, szabadkai származás vagyok. Jóformán csak vőtársam, dr. Prokes Mihály él még ott a családjával. Szenvedélyes bélyeg- és éremgyűjtő, hivatalosan is elismert. Most ő próbálkozik összeszedni a családi vonatkozásokat. Persze ő meg Pesttől szakadt már el. Ha tájékoztatásért, támogatásért hozzád fordulna - kérlek -, segítsd őt célhoz jutni. Megírtam neki: te nem vagy szakmabeli, csak készséges jóbarát, akinek talán hasznát veheti. Gondolom, már régebben megírtam: az én életemnek már régóta nincs célja, Adrienne halála óta értelme sincs. Nagyon jól jött, hogy a Filothea írójának, az én védőszentemnek pompás mondatára akadtam:4 „A múló idő arra való, hogy bennünket az örökkévalóságba juttasson.” Hát mégiscsak van értelme a legmegtépázottabb életnek is. Mióta így fogom fel helyzetem, nyugodtabbak, derültebbek is a napjaim. És melegen köszönöm meg újból is szép, tartalmas leveled. Fényes bizonyságát annak, hogy a nagyon elfoglalt embernek még mindig jut ideje barátja számára. Mélyen meghajolva küldi kézcsókját, téged melegen ölel Woods Hole, Mass. 1958. aug. 12. Feri bátyád 1 „... egy nagyon lemaradt város szép reneszánszát”, vagyis Bajáét. Az Amerika Hangja Rádióban elhangzott előadásokban nem mondja ki a város nevét, de 6 előadáson keresztül Bajáról beszél. 2 Dr. Kürti Menyhért perjelnek, korábban a ciszterci rend III. Béla Gimnáziuma igazgatójának (1917-1924) vendége volt Egerben. 3 A város, amelyről beszél: Baja; az „idegenből” (Szabadka) hozott segítség maga Borbíró Ferenc. 4 A védőszent Szalézi Szent Ferenc 55. Borbíró Ferenc - [Wieland Albinnénak] [Woods Hole, 1958. augusztus 16.] Kedves! Maga mindig is pörölős volt. Igaz, nevetett is hozzá. Szívből kívánom, sokáig pöröljön, de a huncutkás mosoly a jövőben se tűnjék el az arcáról. A féléves fordulón, 119 i
