Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
Bevezetés
det, s ez a váltogatás mindig a jobbágy hátrányára történt.4 Herczegh Ráfáel kalocsai érsek úgy egyezett meg 1450-ben a Töttös családdal, hogy négy faluban (Pathala, Kathmar, Thymak, Baraczka) 20 birodalmi pénzt fizessenek a jobbágyok tized fejében.5 Hiába írja azonban az érsek úr, hogy ez marad a tized fizetésének rendje „amíg Isten akaratából érseki tisztünkben maradunk”, három évre rá már újra természetben kéri. Csakhogy Töttös László familiárisai és tiszttartói kikergették az érsek embereit, akik a tizedet „a terményekből, tavasziakból és a többi apróságból” ki akarták venni. Az érsek utasította a környező falvak plébánosait, hogy Töttös Lászlót és családját kiközösítéssel, a legszigorúbb egyházi büntetéssel sújtsák. A kiközösítéssel megbízott papok között - a bátmonostori, dávodi, szántói, küllödi, szentgyörgyi, bodrogi, geszti, szentlőrinci, aranyáni társaságában - szerepel a bajai plébános is, de egyik papnak sem írták ki keresztnevét az oklevélben. Az érsek a végrehajtás módját is közölte az ebben kevésbé járatos papjaival: „... minden egyes vasárnapon és ünnepnapon a szentmisék alatt, amikor az istentisztelet meghallgatására a nép nagyobb tömege jön össze, megkondítva a harangokat, a gyertyákat meggyújtva, majd eloltva közösítsék ki.”6Az érseki végzés a bűnösöket megátalkodottságuk miatt kizárta az istentiszteletekről, megtagadta a szentségek kiszolgáltatását, felfüggesztette kegyúri jogaikat, pap nem temethette őket, s nem kerülhettek „megszentelt földbe” (temetőbe), a hithü keresztényeknek kiközösítés terhe alatt megtiltotta, hogy az illetőkkel egy asztalnál étkezzenek, egy fedél alatt lakjanak, velük szóba álljanak vagy imádkozzanak, őket akárcsak köszöntsék. Hogy aztán sor került-e erre a nem mindennapi eseményre, vagy a vétkesek jobb belátásra térte és fizettek, az már nem derül ki a reánk maradt oklevelekből.7 Valamiképpen rendeződhetett a dolog, mert négy évvel később az új érsek, Várdai István olyan utasítást ad adószedőinek, hogy a négy faluban a „megszokott módon” szedjék a tizedet.8 A település gyorsan gyarapodott, s ezt elsősorban kedvező földrajzi fekvésének köszönhette.9 Nem tudjuk, mikor kapta a mezővárosi rangot, de 1472-ben már mindenképpen ezek sorába tartozott. Ekkor Mátyás király azokat a részbirtokokat, melyek Bajai András birtokában voltak Baja mezővárosban és a szomszédos (a várostól délre fekvő) Pető-birtokon (in oppido Baja et possessionem Pethe), és amelyek a Bajai család magvaszakadtával visszaszálltak Magyarország szent koronájára, Czobor Jánosnak, Mártonnak, Imrének és a Pákái család tagjainak adományozta.10 Bizonyosra vehetjük, hogy Bajának az egész középkoron át volt temploma és plébánosa, még ha forrásaink ritkán szólnak is róluk. Utoljára 1458-ban említik az okmányok 4 Bán Péter, 1980.918-922. 5 Zichy okm. IX. 202. - Magyar szövege Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály, 1983. 150-151. 6 Zichy okm. IX. 291. - Magyar szövege Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály, 1983. 151-152. 7 Az egyházi kiközösítésnek az egész középkoron át igen komoly súlya volt. Léderer Emma, 1949. 101. 8 Zichy okm. IX. 406. - Magyar szövege Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály, 1983. 152-153. 9 Barlay Magda, 1939. 13—14.; Bácskai János György, 1939. 229-235.; Bácskai János György, 1943. 20-23. - A környék vásárairól Zichy okm. V. 485.; Kőhegyi Mihály, 1972/b. 27.; Szekfű László, 1989. 109— 117. A XVIII-XIX. századi vásárokról. Bánáti Tibor: Vásárok. Délvidék 1997. október 9. (7. évi 40. szám). 10 Dudás Gyula, 1894. 25-26.; Iványi István, 1889-1907. IV. 104-105.; Kemény Simon, 1931. 330.; Szekfű László, 1989. 103. 6
