Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)

Bevezetés

a bajai plébánost: Miklóst, akinek Várdai István kalocsai érsek meghagyta, hogy Töttös Lászlót és jobbágyait a papi tized fizetésére intse."

1526 szeptemberében Szulejmán szultán az anatóliai seregrész csapataival Baján is átvonult, amikor - Buda elfoglalása után - a Duna bal partján a péterváradi révhez igyekezett.11 12 Ez év őszétől Baja és környéke a két ellenkirály, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János küzdelmének egyik színterévé vált. János király egyik híve, Csemi (Nenad) Jován a Ternes vidékén élő szerbekkel Bács vármegye elhagyatott területeire (ad desolatam terram Bachmege) vonult át.13 Az elnéptelenedés azonban nem volt teljes, s csupán a lakosság meneküléséről és átcsoportosulásáról (összeköltözéséről) beszélhetünk, amint azt a későbbi defterek egyértelműen bizonyítják. Kétségtelen azonban az is, hogy a régi, katolikus hitű lakossággal szemben az újonnan jött görögkeletiek kerültek túlsúlyba.14 A megfogyatkozott lakosság szomorú állapotát jól érzékelteti Verancsics Antal pécsi püspök - a későbbi esztergomi érsek -, aki 1553-ban követséget vezetett Konstantinápolyba, és a Dunán lefelé hajózva vidékünket is érintette. így ír: „Jóságos Isten! Mily szomorú képet mutatott az egykor legjobb és legtermékenyebb föld, milyen elhagyatott itt minden, mennyi vad tanyáz a szántóföldeken és szőlőkben, milyen ritka mindenfelé a földműves, ritka az állat, s csak a pusztaság végtelen. Kormányosunk, egy szerb ember beszélte, hogy hajdanán, amikor még hazánk épségben állott, itt egy községben több lakó volt, mint amennyit most harmincban alig lehet találni. Mit szóljak a földig lerombolt városokról, amelyeknek immár nevei is elenyésztek?”15 Verancsics jól tudott horvátul, így leírása hiteles, bár a viszonyok ennél sokkal bonyolultabbak és összetettebbek voltak.16

A környék központja és egyben legnépesebb helye Baja volt. A török katonaság és az önszántából betelepülő viszonylag kis számú mohamedán lakosság ugyanis nem szóródott szét a falvakban, hanem a várakban és a palánkokban lakott.17 A ránk maradt katonai zsoldjegyzékek szerint 1556-ban a bajai őrség parancsnoka Sábán Abbdullah aga volt, szermája (századosféle) Ali Abbdullah. Alattuk öt oda (raj) szolgált, melyek mindegyikébe 6-9 ember tartozott. Együtt 38 főből - nagyobbrészt rácokból - állott ekkor a bajai őrség.18

1558-ban ugyanazok a parancsnokok, az őrség azonban 58-ra szaporodott. A közlegények rácok. 19Tíz évvel később 1568-ban Húszéin aga a parancsnok, aki alatt 9 oda szolgál, mindegyikben 7-10 ember található, kik túlnyomórészt rácok. Együttesen 78-an vannak.20 A zsoldjegyzékben „martalosz” néven fordulnak elő.21 Ezek béke idején is

11 A kiközösítési szertartást végző papi csoport tagjaként szerepel Miklós bajai plébános, akik önmagukat „ecclesiarum parochialium plebani”, azaz „parochiális egyházak plébánosainak” nevezik. Zichy okm. X. 44-45.

12 Szántó Imre, 1977. 8.

13 Szerémi György, 1979. 126-128., 141-142.

14 Szerémi Georgius, 1858.1. 125.; Istvánffy Miklós, 1962. 124.

15 Verancsics Antal, 1857-1875.1. 290.

16 Matkovié, Petar, 1884.; Sörös Pongrác, 1898.; Torbarina, Josip, 1969.

17 Salamon Ferenc, 1886. 168.; Hegyi Klára, 1976. 74. Az 1570-71. évi török tahrir defter Baja környékén 28 lakott falut vett számba, melyeknek közel kétharmad része általánosan adózó földműves telep volt, de már megjelentek a délebbről idetelepített lakosságú, félkatonai falvak is. Vass Előd, 1987. A kéziratot a szerző szívességéből használhattam, amiért itt is köszönetemet fejezem ki.

18 Velics Antal - Kämmerer Ernő, 1886-1890.1. 98.

19 Velics Antal - Kämmerer Ernő, 1886-1890.1. 122-123.

20 Velics Antal - Kämmerer Ernő, 1886-1890.1. 202.

7