Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Bayer József színháztörténész
A Staud Géza által összeállított bibliográfia 1873-1917 között 258 megjelent munkáját sorolja fel, amelyek saját nevén, álnevein, vagy szignóval jelentek meg. Legtöbbje tanügyi, művészeti, színésztörténeti és kritikai témájú volt. Utolsó munkája valószínűleg cím nélküli tanulmánya volt, amelyet Kelemen László emlékezéseiről írt. Műve csak 1961- ben került kiadásra. Házvezetőnője 1919. december 12-én holtan találta. Sok ritkaságot rejtő hatalmas könyvtár (hétezer kötet) és kéziratos hagyaték maradt utána. Eredetileg szülővárosának szánta könyvtárát, azt szerette volna, ha ez a tematikus gyűjtemény együtt marad. A nála járt bajai küldöttségnek ki is jelentette, hogy könyvtárát és kultúrtörténeti gyűjteményét, festményeit (amelyek között néhány Lotz-kép is volt) a városra hagyja, de akadémikus társai erről bizonyára lebeszélték, így milliós értékű gyűjteménye szétszóródott. Könyveit beolvasztották a Pécsi Egyetemi Könyvtár állományába. Kéziratos hagyatékának kisebb része a Tudományos Akadémia és a Széchényi Könyvtár irattárába került, a nagyobbik részt testvére, Haltenberg Mihályné 1947-ben ajándékozta a Széchényi Könyvtárnak. Baja városa 1913. június 28-án megtartott közgyűlésén munkásságának elismeréseként - „mellyel fényt sugárzott szülővárosára is” - díszpolgárává választotta. A kitüntetést távirati úton köszönte meg, és egyúttal 100 koronát küldött a bajai szegényház lakóinak. Bayer József zárkózott, szófukar tudós volt, aki - a pozitivizmus tudománytörténeti irányzatának szellemében - elősegítette, hogy a magyar színháztörténet mint tudomány megszülessen. Első tudományos rendszerezője a magyar színjáték kiterjedt világirodalmi kapcsolatainak. Töretlen úton haladva egy személyben gyűjtő, kutató és feldolgozó volt. Munkásságára jellemző az adatok megbízhatósága és a széleskörű anyagismeret. Az általa megkezdett úttal lerakta a további kutatások alapjait. Jól jellemzi munkásságát ex librise, melyet Tahy Antal készített. Olyan embert ábrázol, aki egyik kezével ásójára támaszkodik, a másik kezével felemeli a görög drámák tragikus álarcát, a színészet szimbólumát, amit a földből kiásott. 29 i i
