Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Beck Károly költő
Beck Károly (1817-1879) A 19. század végén Baja a dunai szállítás előnyeit kihasználva nagy gabonakereskedelmet folytatott. A Galíciából idetelepült zsidóság egy része is ezzel foglalkozott. Karl Beck, bajai születésű osztrák-német költő apja is gabonakereskedő volt. Móric Beck négy gyermeke közül Henrik korán meghalt, Siegfried kereskedő lett, Vilmos pedig jónevű festő, rajzoló, aki az irodalomban is működött Willy Beck néven. Az elsőszülött Károly 1817. május 1-jén született Baján. Apja a fiút a kereskedői pályára szánta. A gyermeket ortodox szigorúsággal próbálták nevelni. Fejlődésében nagy szerep jutott anyjának, aki művelt asszony volt, és vonzódott a költészethez. Nem tudjuk biztosan, melyik nyelv volt anyanyelve, de az akkori zsidóság többsége németül, vagy jiddisül beszélt. Van olyan nézet is, hogy csak kilenc éves korában tanult meg németül. Baján az iskolában kitűnt gyors felfogásával. Itt szerezte meg latin tudásának alapjait. A latin verspályázatokon mindig az elsők között volt, amiért egyszer a kalocsai érsek megjutalmazta egy kis aranykereszttel. De ismert volt csínytevéseiről és álmodozásairól is. Sokat barangolt a városban és környékén, szívesen időzött a város végén élő gondtalan cigányok között. Amikor a család Pestre költözött, 12 éves volt. Előbb idegenkedett a várostól, de hamar alkalmazkodott az ottani élethez. Gimnáziumba járt, ott is jó tanuló volt. Kitűnő latinsággal írta fogalmazványait, és sokat olvasott, túlerőltetve gyenge szervezetét. A bécsi orvosi egyetemre 16 évesen iratkozott be. Ottani működése azonban főleg csak az irodalomra korlátozódott. Megismerte közvetlenül is a német irodalmat, verselni kezdett, lapokba írogatott. Apja kívánságára 1835-ben kénytelen Pesten gabonakereskedő-segédnek beállni. Ezt a munkát csak 8 hónapig bírta. Főnöke - aki ifjan verselgetett - felhívta apja figyelmét költői tehetségére. így az apa engedett a már sokfelől jövő biztatásnak, és 1836 júniusától elengedte fiát a „kis Párizsnak” nevezett Lipcsébe, amely akkor a német szellemi élet és a hírlapírás legjelentősebb központja volt. Csakhamar feltűnést keltett költészetével - verseit ki is adták -, és azzal, hogy politikai menekültnek adta ki magát. De azzal is, hogy zsinóros magyar ruhában és sarkantyús csizmában járt. Lipcsében beiratkozott a bölcsészeti karra, mert a rend-30
