Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Rózsavölgyi Márk zeneszerző

Pesten lakott élete végéig, de folytatta hangversenykörútjait is. Érkezését örömmel ünnepelték a pesti lapok. A Honművész így közölte letelepedésének hírét: „Rózsavölgyi Márk úr a’ magyar Árion, ’s Bátskának volt Orpheusa, elhagyván Bácsmegyében helyezett több esztendei lakhelyét, Pestre költözött által. Ezen igéző tehetségű hangásznak ’s felséges magyar nóták szerzője, bájló hegedűjén szinte 25 év előtt ismertetémeg magát a’ pesti közönség előtt, midőn a’ Hacker-szálában volt magyar színházban gyönyörű magyar nóták eljátszásával kedveskedék. Reméljük, hogy Pestre jővén lakni, kellemes újabb muzsikájival lependimeg az ötét hallani vágyókat.”

Sajnos letelepedését és névmagyarosítási kérelmét elutasították. Nem a magyar muzsikust látta benne a bürokratikus német szellemű állami gépezet, hanem a nevét önkényesen megváltoztató jött-ment idegent, mert a polgárjog elnyerése akkor még igen nehéz volt a zsidóság számára. Azért ott lakott, sőt a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) 1837-ben szerződtette. Amikor alig egy év múlva a színház zenekarából kikerült - mert a helyhez kötöttség és az intrikák az önérzetes művész számára elviselhetetlenek voltak -, nem maradt állandó kenyérkeresete sem. Örökre nem tilthatták el felvett nevének használatától, hiszen a közvélemény azt elfogadta, 1846-tól a polgári életben is használhatta már a Rózsavölgyi nevet. Ugyanezen év októberében ismét körútra indult. Baján ágynak esett, vissza kellett térnie Pestre, ahol nyomorban, elhagyatottan halt meg 1848. január 23-án. Egy pesti szatirikus kiadvány szerint a haldokló művész szobáját maradék kézirataival fűtötték be. Özvegyének lakásával Pesten is a tűz végzett, mivel a harcok során egy ágyúgolyó azt felgyújtotta.

Még 1844-ben Vahot Imre író és lapszerkesztő megírta életrajzát, mely Barabás Miklós róla készített kőrajzával jelent meg a Pesti Divatlapban. Elhunytakor is ez a lap búcsúztatta terjedelmes cikkében a legszebben: „Az elhunytban a most élő zeneszerzők legjelesebbikét vesztettük el ...”

Szerzeményeinek számát ma sem tudjuk pontosan. Összes művei kiadatlanok maradtak, de eredeti kompozícióinak száma meghaladja a kétszázat. A magyar darabokon kívül írt vonósnégyeseket, több variációt hegedűre zenekari kísérettel, néhány koncertdarabot és daljátékot.

A bácskaiak és a bajaiak számára sokat érő, hogy eléggé kalandos, vándorló élete során városunkban is lakott. Az is érték, hogy itt alkotta műveinek egy részét, illetve itt-tartózkodásának élményei ihlették azokat. Néhányat megemlítek ezekből: Eredeti magyar, Baján 1814 - magánhegedűre; Báró Kray Nótája, Baján 1815 - magánhegedűre; Bács160