Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Komor István színházrendező
Ciszterci Rend Bajai III. Béla Gimnáziumába járt. A gyermekkor és a diákévek az átlagosnál jobban befolyásolták életét. így vallott erről: „A város minden zugát, a Duna összes csodálatos holt-ágait a rezétitől a szeremlei ágig megismertem, szerettem és felejthetetlen szépségét sosem felejtettem el, nem is fogom elfelejteni.” A jó eredménnyel letett érettségi vizsga után a németek elhurcolták, 1945-ben tért haza. Beiratkozott bölcsésznek. Művészettörténetet és Lukács György előadásait hallgatta. Egyidejűleg a Színművészeti Főiskolára is járt, ahol Hont Ferenc tanítványa volt. Az egyetemet és a főiskolát nem végezte el. Az utóbbiból tanára eltanácsolta, de később az Iíjúsági Színházban maga mellé vette. Itt Apáthi Imre is tanította. A főiskolai évek után a Nemzeti Színházban lett segédrendező, utána Debrecenbe, a Csokonai Színházhoz került. 1949-ben megnősült. Egyetlen gyermeke, Katalin 1951-ben született. Debrecen után több vidéki és pesti színházi társulatnál rendezett. Miskolcon, Győrben, Kecskeméten, Szegeden és Kaposvárott. Budapesten pedig a Nemzetiben és az Ifjúsági, illetve a Petőfi Színházban. Mintegy 70-75 darabot rendezett. A leghosszabb ideig Szegeden működött, 1951-től 1953-ig főrendező volt. Két szezont töltött itt emlékezetes bemutatókat tartva. Főbb rendezései: Rahmanov: Viharos alkonyat; Urbán Ernő: Tűzkeresztség; Molière: A fösvény; Gogol: A revizor. A főváros és vidék után 1957-ben Vaszy Viktorral együtt visszaszerződött Szegedre. Előbb rendező, majd 1960/61-ben főrendező, ezt követően 1970-ig ismét rendező a Szegedi Nemzeti Színházban. Elég egy pillantást vetni a világirodalom nagy drámáiból rendezett repertoárjára, és láthatjuk, hogy ezek az esztendők jelentették életművének egyik legjelentősebb részét. Machiavelli: Mandragora; Schiller: Stuart Mária; Shakespeare: Szentivánéji álom, III. Richárd, Lear király; Calderon: A zalamenai bíró; Sartre: Altona foglyai; Svarc: A sárkány; Miller: Édes fiaim; R. Rolland: Július 14. - voltak legkiemelkedőbb rendezései. Darabválasztásaival megteremtette magának a rendező számára nélkülözhetetlen szabadságot, amely egyben az adott kor problémáinak felvetését is jelentette. Jászai-díjjal 1963-ban tüntették ki. Bátorságát bizonyítja, hogy már 1964-ben megrendezte az Altona foglyait, ennek a lelkiismereti drámának magyarországi bemutatóját, még a vígszínházi színre vitel és a film behozatala előtt. Ez az ősbemutató bukás lett, nem értették meg. Utolsó szegedi rendezése Dürrenmatt János királya volt. Kaposvárra már betegen került főrendezőnek, később - haláláig - a Csiky Gergely Színház igazgatója volt. Országos figyelmet keltő színházat, remek előadásokat szervezett. Érdeme, hogy a fiatalabbakat - Asher 122
