Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Schulhoff Lipót csillagász

ják, hogy vezetéknevét nyolc éven át két f-fel írta, valamint azt, hogy a főgimnáziumnak minden évben kitűnő, az elsők közé tartozó diákja volt. Tudjuk róla, hogy tagja lehetett annak a bizottságnak, amelyiket a tanu­lók köréből választottak, mert Babies Kálmán tanár erre a kis testületre bízta az iskolai önképzőköri alapszabályok kidolgozását. A tizenkilenc éves ifjú 1866-ban érettségizett. Akkoriban a Schulhoff család a gyer­mekek számának növekedése miatt már egy nagyobb házban, a Bárány utca 360. szám alatt (ma Táncsics utca) lakott. Ekkor vonzotta még az anyagi biztonsággal kecsegtető orvosi pálya. Családja, rokonsága is azt szerette volna, ha orvosdoktor lesz belőle. Éppen csak megkezdte tanulmányait a pesti egyetemen, amikor rájött arra, hogy sokkal inkább a matematika és az égitestekkel foglalkozó tudomány, a világegyetem megismerése érdekli. Pesten a magasabb ma­tematikának kiváló professzora akkor éppen nem volt, az elméleti csilla­gászatot nem oktatták. Az egykoron híres Gellért-hegyi csillagdát 1849- ben az osztrák ágyúk szétlőtték, így nem volt Magyarországon nagyobb csillagászati megfigyelésre alkalmas torony. Ezért elhagyta Pestet, Bécs­­ben iratkozott be a tudományegyetem matematika-fizika szakára, és fel­vette a csillagászatot, amelynek szemináriumai a bécsi egyetemi obszer­vatóriumban voltak. így lett egyetemi hallgatóként az Universitäts- Sternwarte díjazás nélküli gyakornoka 1896. április 1-jétől. Az egyete­men Theodor von Oppolzer révén ismerkedett meg az elméleti csillagá­szat és az égi mechanika ismeretanyagával. Karl Ludwig von Littrow, a megfigyelőállomás igazgatója mellett elsajátíthatta a gyakorlati asztro­nómiát. Az egyetem elvégzése után 1869-ben kinevezték az egyetemi csillag­­vizsgáló gyakornokává. Két év múlva, 1871-ben másodasszisztenssé, 1873-ban első asszisztenssé, ami tanársegédi megbízást jelentett. Közben a Geodéziai Intézetben is dolgozott Oppolzer irányítása mellett. Bécsben kezdetben alkotóerőt igazán nem igénylő munkákkal: ismét­lődő jellegű időmeghatározásokkal, távcsöves megfigyelésekkel, azok redukálásával, üstökösök és kisbolygók mérésével foglalkozott. Kima­gasló matematikai képességei lehetővé tették, hogy kiszámítsa az égites­tek pályáját, amikor még mechanikus számológépet sem használtak eh­hez. Ezért a kutatók körében kevéssé volt kedvelt ez az apró részletekre is kiterjedő munka. Rövidlátó volt, szemmel való érzékelését zavarta gyorsan romló látása. Ez a tény arra késztette, hogy lassan-lassan fel­hagyjon a megfigyelésekkel, és idejének nagyobb részét az elméleti csillagászatnak, a bonyolult és hosszadalmas számításoknak szentelje. Továbbra is érdekelték a csillagászat más területei, mert elfogultsággal 163

Next

/
Oldalképek
Tartalom