Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Schulhoff Lipót csillagász

határos szeretetet érzett ezen tudományág iránt egész életén keresztül. A rendszeres kutatómunkát fiatalon kezdte el. A pályakezdő csillagászról egykori munkatársa, a bécsi obszervatórium későbbi igazgatója, E. Weiss többek között ezt írta 1875-ben: „... alapos dolgozataival már becsült nevet vívott ki magának a csillagászati világban ...”

Még Bécsben jelent meg tanulmánya a 108. számú Hecuba kisbolygó nap körüli útjának pályaelemeiről. Az 1870-es évek elején beszámolókat írt az általa megfigyelt kisbolygók és üstökösök adatairól, majd előre kiszámította néhány aszteroida helyzetét a következő évekre, így a megfigyeléseket végzők megkereshették. Ez idő tájt több írása magyarul is megjelent a kisbolygókról, üstökösökről és a hullócsillagokról.

Amikor 1872-ben éppen Baján járt rokonlátogatáson - november 27- én -, megfigyelhette városunkban a nevezetes „csillagesőf’, azt a rendkívüli sűrűségű meteorzáport, amelyet a tiszta égbolton kitünően észlelhetett. Számukat tízezerre becsülte. Ezt követően érdeklődése nem változott meg a kisbolygók iránt, de munkáját az üstökösökre koncentrálta. A bajai megfigyeléshez hasonlóan egy szerencsés véletlennek köszönhette, hogy 1875. július 11-én Bécsben, távcsővel, egy addig ismeretlen kisbolygót fedezett fel, a 147. számú Protogeniát. Ezzel kezdődött el Bécsben a planetoidok felfedezésének egymásutánja.

Eredményei alapján Maurice Loewy, a párizsi Observatoire National (Nemzeti Obszervatórium) aligazgatója Franciaországba hívta. (A magyar származású, kiváló tehetségű Maurice Loewy - aki Löwy Mórként született Pozsony megyében - a Nemzeti Obszervatórium aligazgatója volt. Igaz, nyíltan kimondta magyar csillagászok előtt, hogy nem tartja magát magyarnak, de zsidó származása, „idegen” volta miatt a tehetséges tudós csak aligazgatói beosztást kaphatott Franciaországban. A nála tehetségtelenebb Ernest A. B. Mouchez ellentengernagy lett fölöttese, de egyengetni tudta Schulhoff útját Párizsban.)

A párizsi Bureau des Longitudes (Földrajzi Hosszúságok Hivatala) személyi állományának 1875. november 1-jétől lett tagja mint kalkulátor. Ez az intézet ma már valójában „csillagászati számolóintézet”, de valamikor a földrajzi hosszúsági mérési módszerek kidolgozására és a mérések támogatására alapította a francia nemzeti konvent 1795-ben, alája rendelve a párizsi nemzeti csillagdát. Egykori nevét ma is őrzi, és a párizsi Nemzeti Obszervatórium egyik részlege.

Párizsba költözése óta egész életét ebben az intézetben töltötte munkával. Felettesei megelégedésére a ranglétrán fokozatosan haladt a legmagasabb, a főkalkulátori fokozatig, amelyet egészen 1915-ig, nyugdíjazásáig töltött be. Nemcsak szűkebb tudományterületeivel foglalkozott,

164