Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Atanackovics Bogoboj szerb író

országban tartózkodott. Újvidéken élt 1851-ben, majd 1852-től haláláig Baján ügyvédeskedett. Fiatalon, 32 éves korában Baján halt meg 1858. október 26-án. A Szent Miklós-templom bekerített kertjében nyugszik, egy díszes vasráccsal körülvett, sérült síremlék alatt, édesanyja mellett.

Atanackovics fontos szerepet töltött be a szerb irodalom megteremtésében. A nemzeti romantika előfutárai után - akik előkészítették a nyelvi megújulást - ő nyitotta meg a romantikus, lírai színezetű szerb elbeszélők sorát, és a nyelvújító mozgalom is ezen műveken keresztül aratott győzelmet. Rendkívül fiatalon, már a negyvenes évek elején kezdett el írni, amikor az irodalombarátok sokat vitatkoztak a szerb irodalomról. A Pest-Budai Futárban 1844-ben jelent meg első két hazafias, szentimentális verse. Első novellái is ugyanebben az időben és ugyanebben a lapban láttak napvilágot. Kezdeti próbálkozásai gyengének bizonyultak, de az olvasóközönség igényt támasztott ezekre az alkotásokra, mert kitöltöttek egy űrt, és írójuk a figyelem középpontjába került.

írói tevékenységét élénkítve 1845-ben és 1846-ban Budán, majd Szabadkán kiadták két szerb novellagyűjteményét (Darak Srpkinji I. és II.), kis ajándékként szerb nőknek. Ezzel a két kötettel lett egy csapásra híres. Több kisebb elbeszélése jelent meg a Déli Méh című lapban is.

Novelláiban a romantika és érzelmesség jelenik meg. Rosszul sikerült szerelmek, megvalósíthatatlan vágyak, a mohóság elítélése gyakori témája írásainak. Szereplői szerencsétlen sorsú naív fiatalok, akik azt hiszik, hogy csak jóságos, ártatlan és szép, vagy csak kárt és bajt hozó személyek léteznek, hősei csak azért élnek, hogy életüket áldozzák a harcban. A hazafiságot és hősies viselkedést ugyanolyan túlfűtöttséggel ábrázolja, mint a szerelmet. Újszerű azonban, hogy alakjai már nem középkori lovagok, hanem korának emberei, ha érzelmi telítettségben hasonlatosak is a lovagvilág követelményeihez. Ábrándos hangulatú elbeszélései érzelmes álomba, sokszor érzelgősségbe is ringatták ábrándozásra hajlamos olvasóit. Novelláival a szerb nők öntudatát is ápolta.

Elbeszéléseinek irodalmi értéke szerény, de megfelelt kora elvárásainak. Elismerő kritikákat kaptak novellái: „Őszinte hazaszeretet és tiszta érzelmek, a nyelvezet kifinomultsága minden írásában ékesen megmutatkozik” - írták 1846-ban.

Életében és irodalmi tevékenységében az 1848-as év és eseményei választóvonalat jelentettek. Munkásságának ebben a második szakaszában is hajlamos volt a szentimentális romantikára. Olyan útkereső mondanivalójú és nyelvi kifejezésű műveket is írt, mint korábban, de megpróbált irodalmi megnyilatkozásainak igazibb hangulatára rátalálni, figyelmét korának eseményeire koncentrálni. Müveinek témáit olvasottsá14