Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Atanackovics Bogoboj szerb író

litikába. Híve lett Szvetozár Miletity szerb vezető politikusnak, annak a harcias képviselőnek, aki a szerb nemzeti mozgalom polgárosodásáért küzdött. A hozzá ragaszkodó közösség a magyarsággal való megbékélést hirdette, Ausztriával szemben a magyar szabadságharcot támogatta, de a bukás után kétségbe vonta Magyarország nemzetállam jellegét, annak soknemzetiségű voltára hivatkozott.

Mindezek ellenére Atanackovics tiszteletadása, meghajlása jeléül egy szerb ifjúsági küldöttség élén vitte a zászlót a magyarországi szerbek pátriárkájává választott görögkeleti egyház vezetőjéhez, Rajasity Josiphoz, aki a szerb nemzeti mozgalom reakciós szárnyának vezetője volt. A pátriárka ellenezte a polgári átalakulást. Nemzeti törekvéseiket vallási köntösbe burkoltan, az egyház szervezeti keretei között, a bécsi udvarral való szövetség előtérbe helyezésével kívánta megoldani, szívesen vette volna egy autonóm szerb vajdaság létrehozását.

Jelképes cselekvése hatással volt Atanackovics további életére és irodalmi munkásságára. Nézeteiben, cselekedeteiben kifejeződött az akkori szerb középosztály gondolkodásmódja. Hátrányukra köznépükkel sem volt igazi kapcsolatuk, túlságosan kiváltak a nemzet homogén egységéből. A magyarok önállóságáért folytatott szabadságvágyában hatalmi törekvéseket láttak. Azt gondolták, népcsoportjuk megsemmisítését jelentené a magyarok kivívott sikere. Nem tisztultak még ki eszményeik. Polgárosodási törekvéseikben érdeklődéssel fordultak a magyar nemzeti mozgalom és kultúra felé - úgy, hogy nem adták fel szerbségüket -, de erre irányuló akaratukban a magyarok és az osztrákok között őrlődtek.

Atanackovics komolyan vette a bácskai szerb középosztály eltúlzott nemzeti szerepét, de a szabadságharcban közvetlenül nem vett részt. Közéleti szereplései miatt azonban két évre távozni kényszerült Magyarországról.

Politikai emigránsként a császárvárosban töltötte idejét - ahol befejezte jogi tanulmányait -, ismeretséget kötött Karadzsics Vük Stefanovittyal, Danicsics Gyúróval, és eszméik hatása alá került. Mindketten a szerb nyelv megújításáért küzdöttek. Különösen a Bécsben élő Karadzsics hatott rá tartósan, akinek követője és szószólója lett, aki egy korszerűbb szerb nemzeti gondolat megfogalmazásának továbbvivője, fejlesztője volt. Harca nemcsak a régi és az új szellemi küzdelmét jelentette. Nemcsak a nemzeti nyelv megteremtéséért, az új helyesírásért folyt a harc, hanem azért, hogy továbbra is az egyház és a polgárság, vagy pedig az egyszerűbb, de fontos paraszti elem jut-e túlsúlyba.

Bécsi ajánlólevéllel került 1848-tól két alkalommal Németországba. Valamennyi idő múlva Hollandiában, Franciaországban, Svájcban és Olasz13