Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Kliegl József feltaláló
család lányába. A napóleoni háborúk végén csatában megsebesült, kórházba került. Felgyógyulása után a testőrséghez helyezték át. Amikor bejelentette, hogy nősülni akar, és ki a jövendőbelije, tiszti rangjáról le kellett mondania, és letette az egyenruhát. Korán árvaságra jutott. Mire elérte a nagykorúságot, már nem volt sok átvennivalója a szülői vagyonból, mert annak nagyobb részét elnyelték az örökösödéssel járó adósságok. Otthagyta Bécset, hazajött Bajára, ahol gazdatiszt lett. Megyéje esküdtnek is megválasztotta. A tetterős Kliegl azonban ezt a pályát nem tartotta élethivatásának. Megnősült 1822-ben, majd feleségével, gyermekeivel és vagyona maradékával ismét Bécsbe ment. Ott beiratkozott a képzőművészeti akadémiára festészetet tanulni. Családjával 1828-ban Pesten telepedett le, ahol festészetből próbált megélni. Eleinte nélkülözött. Nemsokára csendéletek, miniatűr arcképek, festmények készítésével képes lett családját eltartani, és találmányain is dolgozhatott. Saját nyilatkozata szerint 1833-tól, 38 éves korától kezdett el gépészeti kérdésekkel foglalkozni. Érdeklődése régebbi volt, gyermekkorától kezdve érdekelték a gépek. Bécsi tartózkodásainak idején tanulmányozta a múzeumokban látható masinákat. Látogatott gyárakat és nyomdákat, de nem volt ideje mélyrehatóbban gépészettel foglalkozni. Kitűnő matematikus volt, ez segítette találmányainak megszerkesztésében. Első találmánya egy számológép és egy búvárhajó volt. Ekkor egész családjával Bábon élt, Nyitra megyében, gróf Zichy József vendégeként, annak birtokán, ahol a grófi család tagjait festette. Mindkét találmánya csak terv maradt. Számológépének további sorsa ismeretlen, de érdekes dolgot írtak erről az akkori újságok. Azt, hogy Párizsban egy francia - akinek testvére Bábon lakott - talált fel számológépet, éppen olyat, mint Klieglé. A búvárhajó tervét - amely „a víz alatt járhat” - 1835-ben közölte. Túl fantasztikusnak találták és elutasították. Nagy igény volt a XIX. század elejétől kezdve arra, hogy tökéletesítsék a nyomdai munkákat. Az egész világon folytak kísérletek a nyomtatás főbb szakaszainak: a betűszedésnek, az osztásnak és a nyomtatásnak gyorsítására. Fő műve a nyomdai szedő- és osztógép egész életét végigkísérő vezéreszméje volt. Ötlete 1833 körül fogant meg, s 1834-ben szerkesztett gépének mintadarabját szegényesen, papírlemezekből és fából csinálta. Pozsonyi műhelyében készült a gép, amelyet valószínűleg Zichy gróf támogatott. A készítés valósággal lázba hozta, remegett egész testében, és hetekig nem aludt. Gépéről sem rajz, sem modell nem maradt fenn. A korabeli leírás szerint lényegét tekintve olyan rendszerű volt, 113 !
