Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)
Előszó
lenné vált. A bombázások hírére az aggódó szülők elkezdték hazaszállítani ak internátusbán lakó gyerekeiket. Ilyen körülmények között október 10-én a bajai iskolák igazgatói közös gyűlésükön elhatározták a tanítás beszüntetését. A polgármestertől a főispánig egyre többen sürgették az apácákat, hogy hagyják el a várost, ezt azonban a rend kalocsai főnöknője csak azoknak engedélyezte, akiknek a Dunántúlon vannak hozzátartozói. A Görögországból visszavonuló német csapatok október 11-én „minden megkérdezés nélkül'’ foglalták el a zárdát, s csak 19-én este 8-tól kezdték kiüríteni, s ez a háborús veszély növekedésére, a front közeledtére figyelmeztetett. Az egész országban eluralkodó bizonytalanság és az éveken át folytatott szovjetellenes hisztéria elérte hatását. Október 14-től éjszakára már csak a zárda főnöknője és egy apáca maradt az épületben. Baján maradt társnőik civil ruhát öltve helybeli családoknál leltek menedéket. Baja és az intézet félelemtől megfogyatkozott közössége október 20-ról 21-re virradó éjszaka érte meg a szovjet csapatok bevonulását. A szovjet katonai parancsnokság - amíg a körülmények lehetővé tették - igyekezett elősegíteni a tanitás újraindítását. Nyerobkov őrnagy, Baja város és Bács-Bodrog vármegye katonai parancsnokának I. számú parancsa elrendelte: „a helyi hatóságok és a polgári lakosság nyújtson mindennemű támogatást az iskolák munkája biztosítására.” A Miasszonyunk Leánynevelő Intézetben október 31-én 8 órakor meg is kezdődhetett a tanítás, bár csak az épület egy része állt rendelkezésükre, s a nővérek kb. egyharmada tartózkodott a zárdában. Mindeme nehézségek ellenére örömmel fogadták a tanítás megindulását: „Érdekes a képzőben az osztatlan tanitás. egyszerre három osztálynak számtan, történelem, de ez is jobb, mintha egyáltalán nem tanítanánk.” Az az alig több mint másfél hónap, amikor oktathattak, nem jelentett zavartalan, békés munkát. A rádiókat be kellett szolgáltatni, megszakadt a kapcsolat a felettes hatóságokkal, így a külvilágtól elzártan rémhírek kaphattak lábra. November 7-én szerb partizánok tartották izgalomban a várost. A Pécs-Baranya-Baja háromszöget követelve át akarták venni a hatalmat, amit csak a szovjet katonai parancsnok határozott közbelépése tudott megakadályozni. Szabadkáról is igen leverő hírek érkeztek, az 1941 óta Délvidéken oktató szegény iskolanővéreket az új jugoszláv hatalom kiutasította. November végén az újból felerősödő harci cselekmények veszélyeztették az iskola működését. November 27-én a szovjet csapatok Bajánál átkeltek a Dunán, és a megnövekedett csapatmozgások újabb jelentős hadműveletek kezdetét jelentették. A Krónikában szaporodtak a hadi eseményekről szóló bejegyzések, de ezek mellett egy - az oktatással kapcsolatos - korábban elképzelhetetlen újdonságról is beszámolhattak. „Ma kezdődött a képzőben az orosz nyelvi tanítás heti két órában, szerdán és szombaton, Udvardi Lázár polg. isk. igazgató tartja.” December első felében - az oktatás mellett - az apácák idejének egyre nagyobb részét kötötték le a háborúval összefüggő feladatok. Segítettek a Vöröskeresztnek a Baján tartózkodó több ezer magyar hadifogoly ellátásában. A támadásba lendülő szovjet csapatok is egyre több követeléssel álltak elő. A dunántúli harcokban megsebesült katonák jelentős részét Baján helyezték el, s ezért szükségessé vált új hadikórházak felállítása. ? 'í. ' 13
