Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)
Előszó
A tanintézetek igazgatói december 17-én hallottak először az iskolák lefoglalásáról, és a Miasszonyunk Leánynevelő Intézet december 19-én már meg is kapta a kiürítésről szóló parancsot. A szovjet hatóságok a rend apácáinak meghagyták a klauzúra egy részét és a kápolnát, diákok segítségével ide hordták a legszükségesebb holmikat; a szertárat átvitték a zirciek gimnáziumába, a könyvtár egyéb felszerelési tárgyakkal együtt a padlásra került. Am alig egy hét múlva a maradék épületrészeket is elfoglalták, s ettől kezdve az iskola közel nyolc hónapon keresztül katonai kórház céljaira szolgált. A katonai parancsnokság a nővéreknek a Petőfi S. utca 16. szám alatti négyszobás lakást utalta ki, ám ez szűkösnek bizonyult a nővérek elhelyezésére, ezért egy részüket bajai családok fogadták be. Az elhelyezkedés után legfontosabb feladatnak az oktatás minimális feltételeinek megteremtését, a tanítás újraindítását tekintették. Ez először 1945. január 10-én a polgári és a népiskolának sikerült. A kereskedelmi iskola épületében a helyet biztosító intézmény tanulóival háromnaponként egymást váltva történt az oktatás. De a hónap végén már új megoldást kellett találni, mert ebből az épületből is katonai kórház lett. Kemény Gábor evangélikus lelkész sietett a nővérek segítségére, felajánlva az egyházközség tanácstermét, s a magánházak mellett itt tudtak foglalkozni a tanév végéig a diákokkal. Ezeknek az erőfeszítéseknek a jelentőségét a február végén megjelent VKM 56001/1945. számú rendelet harmadik paragrafusa világítja meg leginkább: „A tanévvégi összefoglalások alapján bizonyítványt kap minden olyan nyilvános tanuló, aki a tanítási órákat legalább három hónapon keresztül rendszeresen látogatta.” Miközben az igen zilált viszonyok között sikerült az oktatás folyamatosságát biztosítani, az intézet tanárainak szembe kellett nézniük a megváltozott politikai helyzettel is. A tantestület az Ideiglenes Nemzetgyűlésre és az Ideiglenes Nemzeti Kormányra 1945. február 18-án tette le az esküt. A tavasz folyamán Baján is megkezdődött a közalkalmazottak igazoló eljárása. Az igazolások célja kettős: egyrészt a múltban különböző vétkeket elkövetők felelősségre vonása, másrészt a vétlenek megerősítése állásukban, biztonságtudatuk visszaadása. Politikailag nem egyformán bírálták el az egyes értelmiségi rétegeket. Az igazoló eljárások során a tisztogatás helyett a nevelők demokratikus átképzésének fontosságára helyezték a hangsúlyt, a pedagógusok túlnyomó többsége ugyanis nem lépett be szélsőjobboldali pártokba, szervezetekbe, de ezt tette szükségessé a nagyarányú pedagógushiány is. (Július végére a zárda valamennyi tanárát igazolták.) A középiskolai tanárok számára Baján az első átképző tanfolyam 1945. április 30- tól május 7-ig tartott. A tantestületek köréből - az előadások többségét megtartó - Barta Lénárd, ciszterci rendi gimnáziumi tanár, a Nemzeti Bizottság részéről pedig dr. Gondos László „filozófiai író” és Szabó Károly, az MKP bajai titkára - mint az egyetlen pártképviselő - vállalt előadásokat. A szervezők politikai tanácstalanságára utal, hogy a hat előadás többsége elvont történelmi fejtegetés volt; Barta Lénárd négy napon keresztül a „demokrácia történetét” tekintette át az ókortól a francia felvilágosodásig. így az átképző tanfolyam legizgalmasabb pillanatai a referátumokat követő viták voltak, mert a hallgatók többsége jobban szerette volna, hogy „a mai politikai állapotok égető kérdéseivel” foglalkozzanak. Ezekben a vitákban már 14
