Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)
Előszó
ba. A megváltozott helyzet fokozott terheket rótt a közoktatásra is. Baja ráadásul egy olyan soknemzetiségű vidéken vált határvárossá, ahol a Trianon után megfogalmazott „magyar kultúrfölény diplomácia” és az ezzel összefüggő iskolapolitikai koncepció sajátos feladatokat is betöltött. A területgyarapítást, az „integer Magyarország visszaállitását” kellett előkészítenie. Nem véletlenül válhatott Baja éppen a húszas években igazi iskolavárossá. A zárdában a tanulólétszám folyamatos emelkedése már az 1922-23-as tanévben - alig egy évvel Baja felszabadulása után - szükségessé tette a polgári iskola párhuzamosítását. A növendékek száma 1920 és 1925 között majdnem megduplázódott, 226-ról 415 tőre emelkedett. A párhuzamosítással a nővéreknek és az 1922. február 25-én kinevezett igazgatónak, dr. Gonczlik Kálmán plébánosnak újból a már régtől ismert gondokkal kellett szembenéznie. Az iskola mind zsúfoltabbá vált, kénytelenek voltak bevezetni a váltakozó rendszerű tanítást, ugyanakkor a háborút követő gazdasági válság következtében még évekig nem gondolhattak az intézmény bővítésére. 1922-ben nem szívesen ugyan, de a tandíjat is kénytelenek voltak fölemelni. A rohamosan növekvő infláció mértékét jelzi, hogy az a gyakorlófüzet, amely 1922-ben még csak 30 korona volt, 1923 szeptemberében már 650-800 koronába került. Pedig a Miasszonyunk rendnek azon túl, hogy a zsúfoltságot enyhítse, építkezésekre is szüksége lett volna, újabb elvárásokkal is szembe kellett néznie. Baján már az első világháború előtt megszületett az igény az alapszintet meghaladó leánynevelésre. A jogi kereteket erre az 1895-ös 72039. számú közoktatásügyi rendelet teremtette meg, amely először intézkedett arról, hogy a leányok - egyelőre csak mint magántanulók - a fiúgimnáziumokban érettségi vizsgát tegyenek. Baján, a ciszterek gimnáziumában, először 1902-ben szerzett érettségi bizonyítványt leány magántanuló. Számuk ezután már gyorsan emelkedett, s a világháború alatt többen már az állami tanítóképzőbe is beiratkoztak. Helyzetük azonban mindvégig bizonytalan volt, 1923 májusában például a Független Magyarság cimü népszerű bajai napilap arról számolt be, hogy fel akarták számolni a tanítóképzőben a „női tanfolyamot”. A középszintű leánynevelés megoldására városunkban először 1923-ban a felsőkereskedelmi iskola létrehozásával nyilt lehetőség. Eredetileg ugyan a törvényhatóság kizárólag egy fiúiskola megnyitását tervezte, de a szülők részéről indult mozgalom hatására egy leányosztályt is indítottak. A leány kereskedelmi iskola sorsa a tanárhiány és az intézmény elhelyezési gondjainak következtében még évekig bizonytalan volt. Ezért röppenhettek fel már 1923-ban különböző, később valótlannak bizonyuló hirek egy leánygimnázium létesítéséről. Ezek a találgatások ugyanakkor meggyőzően igazolják azt, hogy mekkora igény volt a leánynevelés ügyét a polgárinál magasabb szinten szolgáló intézmények megteremtésére. A háborút követő gazdasági válság következtében azonban a kultuszminisztérium csak abban az esetben támogatta új középiskolák megnyitását, amennyiben a város az összes dologi költséget - építkezés, felszerelés stb. - magára vállalja. Baja ekkor még erre nem volt képes, mert költségvetésének nagy részét az új vármegyeháza építése kötötte le. Magyarországon a népszövetségi kölcsönnel megvalósított gazdasági szanálás és a politikai stabilizáció teremtett kedvező alapot egy átfogó iskolapolitikai koncepció kidolgozásához. A Klebelsberg Kunó által irányított középiskolai reform első lépés-7
