Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Urbán Aladár: Mészáros Lázár a Batthyány-kormányban
erők főparancsnoka nem ismeri el a magyar minisztériumot, illetve nem hajlandó Mészáros ezredest a szolgálatból elbocsájtani. Nem ismerjük a Mészároshoz a minisztertanácsból intézett felszólítás szövegét, sem az arra adott választ, de tudjuk, hogy április 24-én nyilatkozott: hajlandó ezrede vezényletét átadni, és új hivatalát elfoglalni.9 A Radetzky gáncsoskodágáról szóló hír igaz volt. Pontosabban szólva a bécsi Udvari Haditanácsnak, illetve a helyébe lépő hadügyminisztériumnak az volt a véleménye, hogy a Pozsonyban elfogadott és a király által szentesített új törvények nem érintik a hadsereg egységét, annak Bécs-központú irányítását. Ennek az állásfoglalásnak volt mellékterméke, hogy nem voltak hajlandóak rendelkezni Mészáros áthelyezéséről. (Enélkül Radetzky nem is intézkedhetett volna.) A kérdést Batthyány május eleji bécsi látogatása oldotta meg, akinek sikerült elérnie azt, hogy az alapkérdésben királyi kézirat született, amely május 7-én értesítette Latour gróf osztrák hadügyminisztert, hogy a magyarországi katonai főparancsnokok „a magyar katonai ügyek kormányzására nézve” a magyar minisztérium alá tartoznak. Egyidejűleg királyi parancsot kapott Mészáros az alábbi szöveggel: „Miután ön általam magyar hadi miniszteremnek kineveztetett, ezennel kötelességévé teszem önnek, hogy ezredének konnányzását az alezredesnek tüstént átadván, új állomását foglalja el.”10 11 Ilyen előzmények után indult el május 17-én Veronából Mészáros. 20-án érkezett meg Bécsbe, s útközben — mint Emlékirataiban írja — találkozott az Innsbruckba menekülő királyi udvarral. Bécsben meglátogatta az osztrák hadügyminisztériumot, s magával Latour miniszterrel is találkozott. Ezt követően felkereste a bécsi magyar külügyminisztériumot, ahol Esterházy Pál herceggel, „a király személye körüli miniszterrel” és Pulszky Ferenc államtitkárral értekezett. Mint emlékezéseiben elmondja, utóbbitól kapta az első tájékoztatást a kialakult új politikai helyzetről, s annak szereplőiről.11 Mészáros május 21-én indult Bécsből tovább, s Pozsonyban megszakítva útját, meglátogatta Lamberg Ferenc altábornagy pozsonyi hadosztályparancsnokot. Hajón 23-án érkezett Pestre, ahol már nagyon várták, s ahol a nyilvános szereplést nem nagyon kedvelő katona igen jó benyomást tett személyiségével. Mint a fogadtatásáról beszámolva az Életképek írta: „Mészáros, a hadügyminiszter, már első belépésével is nagy szimpátiát költe bennünk. Minden zaj, minden ceremónia nélkül éjjel jött be a városba. Szándékosan látszék kikerülni a tisztelgéseket, mik reá vártak.”12 Meg kell mondanunk, hogy a kései érkezés nem volt szándékos, az a hajójárat késése volt. De Mészáros egyszerűsége, a rövid beszéd, amivel az üdvözlésekre válaszolt, s a sietség, amivel az ünneplőktől igyekezett megszabadulni, ez tette a megérkező hadügyminisztert — egyelőre — rokonszenvessé. Személyében egyébként is az első magyar honvédelmi minisztert köszöntötték, aki alig két héttel a Lederer tábornok, a budai főparancsnok elleni tüntetésnek a sorkatonság által elkövetett véres szétverése 9 Az ápr. 24-i nyilatkozatra Id. KLÓM XII 37. 10 Mindkét rendelkezést közli a korabeli Pesti Hírripban megjelent magyar fordítás alapján: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez (a továbbiakban: Okmánytár). Sajtó alá rendezte Pap Dénes. Pest, 1868. I. 77 — 79. — Batthyány bécsi útjára ld. Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége 351—357. 11 Mészáros Lázár Emlékiratai I. 4 —8. 12 Életképek, 1848. máj. 28. 691. 25
