Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Urbán Aladár: Mészáros Lázár a Batthyány-kormányban
után érkezett. Megérkezése így biztosítékot ígért, hogy az országban álló sorezredek, mindenekelőtt azok többségében idegen és ellenséges tisztjei magyar származású és érzelmű hadügyminiszter ellenőrzése alá kerülnek. Nemcsak a közvélemény fogadta kedvezően Mészáros Lázárt. A kormánytagok kezdeti benyomása is jó volt a végre megérkezett kollégáról. Szemere Bertalan belügyminiszter így írt május 28-án Vukovics Sebőnek: „Mészáros jeles ember. Határozott.” Ugyanezen a napon Széchenyi titkára, Tasner Antal így fogalmazott: „Mészáros megérkezett. Sokat remélünk tőle nemcsak mint vitéz, de mint bölcs és mérsékelt hadi embertől.” Kossuth — a későbbi ellenlábas — így nyilatkozott június 7-én a Frankfurtban tartózkodó Pázmándy Dénesnek: „Mészáros derék ember... ” Ugyanakkor a folytatásban rögtön jelezte, hogy a hadügyminiszternek nehéz dolga lesz: „... de nincs egy főtiszt az ármádiánál, kiben bízhatnánk”.13 Mielőtt szólnánk Mészáros Lázár miniszteri tevékenységéről, el kell mondanunk, hogy a kabinetben, a minisztertanácsi üléseken nem játszott jelentős szerepet. Batthyányival való viszonya korrekt volt, amit jelez az is, hogy a miniszterelnök, amikor szeptember közepén megpróbált új kormányt szervezni, akkor a honvédelmi tárcát abban is Mészárosnak szánta. A közös teendők és állásfoglalások kialakítása során — ezt az Emlékiratok is hangsúlyozzák — jó viszony alakult ki Mészáros és Deák, illetve Mészáros és Klauzál között is. Széchenyivel már korábban rendszeres levelezési kapcsolatban állott, s bár Széchenyi elhibázottnak tartotta Mészáros miniszteri kinevezését, ez nem érintette barátságukat. Eötvös Józseffel való kapcsolata meghatározhatatlan, erre az Emlékiratok semmi támpontot nem adnak, jóllehet kettőjük politikai nézeteiben és a kormány helyzetének megítlésében nem iehetett különbség. Szemerét, a „praktikus életbölcsészt” fenntartással kezelte, de azt tartotta róla, hogy lehetett vele mint miniszterrel együttműködni. Kossuth és Mészáros viszonya gyorsan romlott, talán elsősorban a pénzügyminiszter domináns szerepe és a kormánytöbbséggel bekövetkezett szembefordulása miatt. Tény, hogy 1848 augusztus-szeptember során nemcsak a baloldali sajtó támadta egyre jobban a hadügyminisztert, de Kossuth sem rejtette véka alá a Mészáros által képviselt „slendrián” elítélését.14 Ami Mészáros Lázár népszerűségének elvesztését illeti, ez logikusan következett tárcájának nehézségeiből. Kossuth sem kapott könnyű feladatot, amikor üres államkincstárt vett át, s szembe kellett néznie az osztrák kormány igényeivel, amely az államadósság egy részének (azok kamatai fizetésének) átvételét követelte. A pénzügyek vonatkozásában (bányatermékek, adóbevételek) azonban Kossuth „birtokon belül” volt, a kapcsolatot könnyebben megszakíthatta Béccsel. A hadsereg esetében azonban sokkal nehezebb és áttekinthetetlenebb volt a helyzet. Ennek nem pusztán a tisztikar ellenséges magatartása volt az oka, amely előmenetelét — sőt egzisztenciáját — féltette a hadsereg egységének megbontásától. Legalább annyi gondot jelentett, hog Béccsel nem lehetett a kapcsolatokat megszakítani, mert ezt kívánta 13 Szemere véleménye: Országos Levéltár (a továbbiakban: OL). Az 1848/49-es minisztérium levéltára, H 9. Belügyminiszter elnöki iratai 1848. 167; Tasner Antal Lunkányi Jánosnak, OL P 626. A Széchenyi-család levéltára, Bártfai Szabó László hagyatéka, 12. köt. — Kossuth véleménye: KLÖM XII. 237. 14 Mészáros Lázár Emlékiratai I. 44 — 49. Mészáros egyre erősödő baloldali kritikájára Id. a Március Tizenötödiké cikkeit 1848. aug. 18-tól. 26
