Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)
mellett leváltotta őt a fővezérségről, s felszólította, hogy a hadügyminisztert teendők átvételére jelenjen meg Budapesten.3 Maradt azonban még egy kérdés: ki legyen Görgey helyett a fővezér? Görgey táborából senki nem jöhetett szóba; részben mert túlzottan tisztelték ahhoz Görgeyt, hogy bármelyikük átvette volna tőle a fővezért tisztet; részben pedig azért, mert egyikük sem számított rangidősnek. Választani csak a kormány székhelyén lévő katonák között lehetett. Az emlékezések e tekintetben nem egészen egyértelműek. Vukovics Sebő igazságügyminiszter emlékirata szerint Kossuth őt, Szemerét és Perczelt hívatta be magához, s megkérdezte tőlük, hogy ki legyen a fővezér; Mészáros vagy Kiss Ernő? Perczel és Szemere Mészáros mellett nyilatkoztak; Vukovics gondolkodott, de ezzel a dolog már el volt döntve. Kossuth közölte, hogy Mészárost nevezte ki fővezérré. Mészáros ezzel szemben úgy írja le az eseményeket, hogy hármukat jelölték a fővezérségre; őt, Kiss Ernőt és Perczelt. Kiss Ernő azonban nem fogadta el a jelölést, Perczelt a többiek nem tartották alkalmasnak; így aztán ő, mint „jó bolond” volt kénytelen a fővezérséget elvállalni. Vukovics szerint azonban Kiss Ernő elégedetlenkedett amiatt, hogy június 29-én még alkalmasnak tartották a fővezérségre, július 1-jén pedig már nem. Maga Mészáros két kikötést tett a fővezérség elvállalására. Az egyik az volt, hogy nevezzék ki mellé vezérkari főnökké Dembinski altábornagyot. Mészáros ugyanis úgy vélte, hogy ha valamennyi magyar tábornok „tudománya egy mozsárba töretnék össze, mégsem jönne ki annyi belőle, mennyi magában Dembinskiben van”. Másik kikötése pedig az volt, hogy Kossuth és a kormány „a hadi munkálatokban az ő tudta nélkül ne intézkedjék”. Kossuthnak azonban így már kevésbé tetszett a dolog; ezért még aznap egy minisztertanácsi ülésen felvetette, hogy ő maga venné át a fővezérséget, s vinné azt Mészáros és Dembinski tanácsadása mellett. Az előterjesztést csak Csány és Horváth Mihály pártolták; Duschek Ferenc pénzügyminiszter, Batthyány Kázmér külügyminiszter, Vukovics és Szemere ellene nyilatkoztak. így aztán ebből nem lett semmi. Valószínű azonban az, hogy Mészáros nem tudott erről az előterjesztésről.4 Az újdonsült fővezért duumvirátus még aznap kiadta intézkedéseit. Ezek lényege az volt, hogy Kmety önálló hadosztályát Pesten vagy Pakson át megindítják a Duna-Tisza köze felé, majd azon déli irányba a Vetter és Guyon tábornokok által vezérelt délvidéki magyar erők megsegítésére, és az ottani, Jellacié altábornagy vezette cs. kir. erők megsemmisítésére. Wysocki vezérőrnagy azt az utasítást kapta, hogy ne Hatvan, hanem Szolnok felé vonuljon, s ott lépjen összeköttetésbe a Perczel tábornok parancsnoksága alá adott Cegléd környékén állomásozó tartalékhadtesttel. 3 A Görgey leváltása körüli félreértést Katona Tamás tisztázta. Ld. Görgey Artúr i.m. I (Előszó) 77—82. — A minisztertanács döntéseit, Kossuth leveleit ld. Kossuth Lajos összes munkái (továbbiakban: KLÖm) XV. kötet. Sajtó alá rendezte Barta István. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. 621—623., 626—627., 631—636. — Görgey leveleit Id. Steier i.m. I. 145—154. — A jún. 29-i minisztertanácsra ld. Mészáros Lázár emlékiratai. Sajtó alá rendezte Szokoly Viktor. Pest, 1867., II. 277 — 279. — Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. Sajtó alá rendezte Katona Tamás. Bp., 1982. 141 — 142. és Horváth Mihály Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. Bp., é.n. 2. kiadás. III. 202-205. 4 Ld. erre Vukovics i.m. 144—146. és Mészáros i.m. II 279 — 280. (téves dátummal), és klöm XV. 699. és 758. (Ez utóbbi Vukovics verzióját erősíti meg.) 55
