Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)
tett Görgeynek, hogy az „a Haza legnagyobb erejével elzárta magát a többi részeitől”, pedig „ettől döntethetik el jövendő sorsa”. Mészárosnak ekkor már kezében volt az a bírálat, amit Görgey Bayerrel készíttetett a szegedi koncentráció haditervéről; s erre hivatkozva írta Görgeynek azt, hogy a bírálatban foglaltaknál kevesebb erő létezik a délvidéken, s „így megfosztván bennünket a lovasságtól, több mozgó és ágyúütegektől s átadva Vetter 22 000 és Wysocki 12 000 seregeit egy muszka és horvát 80 000 erőnek, a kormány és országgyűlés a levegőbe, el fog lehetni mondani, finis Hungáriáé”. Közölte Görgeyvel, hogy Kmety hadosztályát Paks felé rendelték, s Görgey belátására bízta, hogy milyen módon küld a déli sereg segítségére lovasságot. „Minden esetre kérem és felhívom, ha lehet lefelé sereget küldeni, küldjön. !)” — fejeződik be a levél. Mészáros tehát már fővezéri ténykedésének első napján nyilvánvaló határozatlanságának jeleit adta. Nem bízott saját fővezéri kinevezésének súlyában; nem mert határozott rendeletet küldeni Görgeynek; s nem jelent meg személyesen Komáromban. A július 2-án Komárom alatt vívott ütközetben Görgey három hadtestnyi, kb. 35 000 főnyi erejével megszalasztotta Haynau cs. kir. főseregének legalább 55 000 főnyi erejét, s megtartotta Oszőnyt, a Budapestre vezető út kulcsát. A csatában Görgey egy lovasrohamban súlyos, életveszélyes fejsebet kapott; napokig eszméletlen volt. Amikor tehát Hankovits őrnagy megérkezett a komáromi táborba, ott a Görgey vitézségét csodáló és sebesülése miatt sajnálkozó hadat találta. Hankovits először Ludvigh János kormánybiztossal közölte kiküldetése célját, s neki adta át Kossuth leveleit. Ludvigh őszintén megdöbbent, s még aznap a következőket írta Kossuthnak: „És éppen, mikor Görgey vérében fetreng, mikor az egész sereg — csak a tüzet kerülők serege nem — érte lelkesül, mikor a katona e névben bízni tanult, mivel alkalma volt látni, mit tud, s mit mer vezérje, akkor a szerencsétlen Mészárossal lépsz fel”. Kérte Kossuthot, kövessen el mindent, hogy Mészáros kinevezése ne jusson köztudomásra; ő és Ujházy László, komáromi kormánybiztos teljes titokban fogják azt tartani. „Mészáros igen becsületes hazafi, de szerencsétlen hadvezér. Ne erőltesd az ő kineveztetését, vagyis inkább a kommandó átvételét. Minek azokat elkeseríteni, kik ellen panasz nem lehet”. Ludvigh tehát azt szerette volna, hogy ha már Mészáros kinevezését nem lehet visszacsinálni, legalább Görgey maradjon meg a fősereg vezérének. Attól tartott ugyanis, hogy Mészáros kineveztetése ingerültséget fog kelteni a tisztikarban; ebben aztán tökéletesen igaza is lett. A Budapestre visszatérő Mészárost Kossuth szemrehányásokkal halmozta el amiatt, hogy nem személyesen adta át leveleit Komáromban az illetőknek. Erre Mészáros azt válaszolta, hogy Kossuth „bizalmatlanságának tulajdonítsa, ha olyast írt, mit személyes jelenlétem nélkül olvasni szabad nem volt”.5 5 Mészáros komáromi utazására Id. i.m. II. 280 — 285. (tévesen korábban történtnek írva Görgey sebesülését; ezt a passzust az idézetből ezért hagytam el.) — A Dembinskinek adott felhatalmazást ld. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) R 23. Henryk Dembihski iratai (továbbiakban: Dembinskiir.) 2. No.51. Ennek alapján magyar fordításban közli Danzer F. Alfonsz: Dembínski Magyarországon. Bp., 1874. 307. — A Közlöny ben megjelent szöveget újraközli Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848 — 49-ben. Bp., é.n. III. 695. •— A Görgeyhez írón levelet közli Steier i.m. I. 155 —156. (eredetije HL 48 —49. 36/123.). — Ludvigh levelét ld. uo. 1. 156— 159. (eredetije MOLH 2. Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány és Kormányzóelnökség iratai, továbbiakban: OHB, 1849: 8927.) 57
